Török Tünde mesélő oldala

Adni, kapni az egyik legnagyszerűbb dolog! Tegnap az idei irodalmi év zárásaként egy könyvtárnyitáson való program felolvasójaként voltam jelen. Ott hangzott el az Éjjel a könyvtárban című, direkt erre az alkalomra megfogalmazott Rozványi - írás.Szeretettel ajánlom meghallgatásra: (Vagy olvasásra a szerző honlapján ) " A tableten olvasni egyszerűen nem ugyanaz; egészen más érzés fizikailag is kézben tartani egy könyvet, érezni az illatát, nézni a borítót, szó szerint visszala

Nagyon nem mindegy, hogy az ember hogyan is éli meg munkaidejét. Úgy érzem, esetemben ez hajdanán a lehető legszerencsésebben alakult: nagyon szerettem gyerekek közt lenni! Vallom, hogy nagyban befolyásolja mindez a jelenlegi kondíciómat, és úgy egyáltalán a személyiségemet! Azon a közelmúltban épp elgondolkoztam, az illetékessel meg eszmét is cseréltem, mi a helyzet pl. egy fodrász esetében. Hányfélék vagyunk, akik egymást váltjuk a székében - akárcsak egy napon belül is! Me

Hogyha fázom... Emlékszem még, ahogy nagyanyám szólít s nagyapám hangja hív: Jöjj fiam, hiszem nem meséltem rég Jól figyelj, majd az élet lesz, ami végleg felnevel Ezt az én apám is csak egyszer mondta el Hallgass most rám, gyere ülj le mellém, mondd, miben hiszel Az imádságot te hogyan mondod el Jöjj közel, gyere, mesélj néhány dolgot magadról Az ünnep a szívedben mondd, miről szól? Hogyha fázom te leszel a takaróm, Ez az ünnep nélküled szomorú, Ahogy a tű meg a cérna együtt

Gondolkozós percek az ajándékozás kapcsán... Mennyire látja jól a jelen helyzetet egy kortárs szerző? Ilyentájt, amikor a várakozás napjai követik egymást nem kis gondolkodásra késztet az ajándékok beszerzése is! Vannak hirtelen érkezett tökéletes elképzelések, amelyek aztán apró, de nem mellékes ponton megbukhatnak… hogy mást ne mondjak pl. a szállításuk (konkrétabban a koffer mérete!) Azután vannak az abba a körbe tartozók, amelyeket én szívesen kapnék, de vajon ő is!? (Bev

Mit mondhatnék a mézessüti befejező “hadművelete” után!?!?!!? Hát isteni lett! Gizum, drága, köszi a közös sütés élményét, így az ünnepek előtt nem sokkal! A hozzám érkező Mikulást biztos, hogy a veled készített mézespuszedlivel kínálom! Merthogy jönnie kell, az tuti! Persze az utolsó képre koncentrálva, adott is a válasz a december 6-ra várt személyét illetően: én biztos eszem belőle! Ezzel együtt mai napig előttem a drága lánykám cca. 5 éves körüli arca, amikor is - buta fe

Várni sok mindent , sokféleképpen lehet. Az egyik legsokat ígérőbb az advent, amely valahogy magában hordozza az eljövendő öröm, egyúttal az ezt követő évet magát, egészen az új év várakozásáig is magába foglalja. Hogy hogyan is készülünk rá, annak is megvannak a maga szokásai, ismérvei. Az én ideim startja igazán különleges volt: mandalát készítettünk rózsaszirmokból, termésekből, levelekből egy számomra nagyon kedves helyszínen, Alsópetényben, Betty és Melinda mesevilágában

Gondolkozós percek egy falfestmény kapcsán- azzal együtt, hogy már egy másik Örsön, egész pontosan TISZAörsön vagyok... Alsóörsi szállásunk helyszínén találkoztam az alábbi falfestménnyel. Arról a helyről, ahol reggelinél ültem, épp ráláttam egy csodaszép falfestményre: az éppen partra vetődő sellőnek egy fiú nyújt segítséget! Meg is reklamáltam alkotótársamnál: - Figyelj! Ha nem lenne, akkor itt az ideje, hogy megszülessen a történetről minimum egy ballada." Minekutána megle

Az ugye mégsem járja, hogy a finomabbnál finomabb csokoládék hazájában ne essen szó az édességekről, süteményekről. Rákeresve kigyűjtöttem - a teljesség igénye nélkül persze -, hogy melyekkel kerültem már közelebbi kapcsolatba. Meg kell állapítsam, nem állok rosszul! Cuki meg nem feküdt rosszul, sőt nagyon is jól! Még kacarászott is itt mellettem álmában, miközben Gabri meg házi feladat megoldás címszó alatt olyan hangokat hallatott a laptopjáról, hogy megfordult a fejemben,

Gondolkozós percek a Zepter edénysor kapcsán Kuttyséta után kiürítve a mosogatógépet időutazás résztvevője lettem! Megjelent előttem a helyszín, az ott lévők közül akikre pontosan emlékszem, az esemény, akkori érzéseim… Időpont: cca. 90-es évek közepe, de lehet, hogy már a vége. Ülünk egy edénybemutatón - lányommal, apukájával meg néhány másik családdal egy nagyon kedves házigazda családnál. Ámulunk a program során látottaktól/tapasztaltaktól. Mert az elkészített étel, pl. a

Gondolkozós percek a hajfestés kapcsán Atzouki ma a dolgozójában! Én meg ráérek pepecselni! Készülődök a szombati előadásra! Jóllehet, nem engem fognak ott nézni - majd a jövő héten hallgatni, bár nem itt, hanem Alsóörsön, Vácott és Alsópetényben! Elsőként: https://alsoors.hu/boldogsagbolt-anype/ Na, de akkor is! Jó ideje nem önkezüleg vetek véget a nyomakodó őszhajszálaknak, hanem egy sokkal rátermettebb mester tízesre hagyatkozom. De mert Hédi messze, a tükör meg közel, hát

Ez itt egy meglepetésválogatás a korábbi november 15-ék fotóiból. (Mondjuk eszembe sem jutna támadólag tiltakozni ellene! Sőt!) Megköszönöm! Jó érzést ad felidézni, mi mindennel is foglalkoztam korábban! Az elkészítetett videók, egykori munkahelyem/iskolám falára festett mesefigurák, csupa-csupa szép emlék! S hogy minek- minek nem betudható, de mostanság vettem hírét, hogy a Kalamáris Lacija - akit korábban felolvastam, és ezek szerint pont ezen a napon osztottam meg - elkösz

Egy régebbi, de örök videóm képei ezek a fenti dal felvezetésével. S hogy mindez épp a magyar nyelv napján jött szembe velem - talán nem Isten & ember ellen való vétek, annál inkább lehet érdekes! A kapcsolatrendszert nem nehéz felállítani a három kép között: én, a lányom, és az ő kisfia - időrendi a sorrend, nem udvariatlanságból kezdtem magammal! Ketten mi is egyformán megéltük/elvégeztük - minden más édesanyához hasonlóan - azt a gyönyörű feladatot, hogy gyermekünknek tová

Gondolkodós percek "avis Martis" kapcsán... Ebben a posztban némiképp fellelhető a "bort iszik és vizet prédikál" (pontosabban épp fordítva!) mondás. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy bizalomgerjesztő "felvezetés"! De az első kép - a "puzzlés" - talán alakít a helyzeten, hiszen ember nincs, akiben szavak nélkül is össze ne állna - látva azt - a gondolatsor! Egyetlen megjegyzést talán mégis megengedek magamnak ez utóbbi kapcsán. Tudvalévő - vagy, ha nem, akkor az "ÉjÁj" ú

Az egyik hozza a másikat! Ez a mondás nagyon igaz a ma reggelemre. Sétálni kis fondorlattal indultunk, és hát lehet, hogy pont emiatt, de túl messzire nem is jutottunk! Fel azonban nem adtam, és kinn, a ház előtt még próbálkoztam a meggyőzéssel, de kaptam azt a bizonyos juszt'se nézést, ami a borítón is látható. És talán ez volt az a pillant, amikor az én tizenhét évet megélt "pulipintyóm" eszembe jutott. Valójában persze akkor mondok igazat, ha úgy fogalmazok, hogy olyan nag

Alig fogyott el a ma reggeli palacsinta, érkezett a rendelés a másik sztárra, a pasztatésztalevesre! Semmi gond azzal, hogy ha keressük a fogások között, hogy az meg már miféle - legyen szó Horváth Ilona és/vagy F. Nagy Angéla könyvein keresztül egészen a mai, legdivatosabb séfekig -, és mégsem szerepel a kínálatban! Hogy kétszeresen - tésztatészta - leves az meg egyáltalán nem a véletlen műve, hiszen egy magyar-olasz koprodukciós kislegényről van szó! A húsleves - jelen eset

Ma és holnap nincs iskola, mert fogadópercek vannak. Ez nagyjából abból áll - és hát egykori pedagógász mivoltomnak különösen tetszik, ezért hírelem is itt -, hogy a gyerekkel foglalkozó pedagógus, a szülő(k) és a diák egyszerre vannak jelen az értékelés ideje alatt, mindenki szól(hat), kérdez(het). Esetünkben ez még speciálisabb lett, mert a lányom épp Lausanne-ba utazik egy előadást tartani, a vőm épp repülőn - így ebből kimaradt, van viszont még három másik konferenciahívá

Gondolkodós percek Úgy tartják, hogy Mindenszentek a hála, a Halottak napja pedig a közbenjárás és a megemlékezés ideje. Egy biztos: ezen a két napon még több percünk jut elhunyt szeretteinkre. Miközben az utcai almafával birkóztam, apukám járt az eszemben. Valamikor sokszor ült kinn a kapu előtt. Természetes volt számomra, hogy az ő tiszteletére annak a padnak meg kell maradnia - az általa vasból készült lábtartóval együtt! Mivel mostanra eléggé elérett a fa, időszerűvé vált

Gyarmati Gábor feldolgozása bennem egy régi emléket idézett meg. Egyik középiskolás történelem órán vagy előkészítőn - már nem emlékszem...

Mi jár a fejemben? Elmondhatom: a dió! Nyilván benne van, hogy épp szedegetem a termést, de az is, hogy az élet mennyire élhető. A...

Bevallom, lassacskán törlődnek a memóriámból az egykori aktív napok reggeljei. Fegyverneken kezdtem tanítani. Az iskola a...