Danica az alábbi módon konferálta fel akkori kirándulásunkat: "Tündével a Gellért hegyen. Sziklatemplom. Ide is érdemes elmenni. Fizetős, de ha misére mentek pl. du. 17 órakor, akkor be lehet menni ingyen is. De naponta több mise is van. Aki még nem volt, feltétlenül nézze meg! Nagy élmény. Egy misét mindenképpen megér. 🙂 Ez csak vicc volt. Nagyon szép a templom és a mise is szép volt." Ma reggel egy megemlékezésbe "futottam". Segítségül érkezett egy link, amely magához a szoborhoz, pontosabban utódához vitt el: https://www.facebook.com/profile.php?id=100071182844555 Eszembe jutott, hogy gyerekkori barátnőmnek, Milánovics Danicának hála, hogy a "nagyfalu" valamennyire megismerhetődött általa. Viszonylag sok "részét" megcéloztuk újraismeretségünk, 2012 óta, de a Gellérthegy valahogy kimaradt a sorból...egészen idén augusztus elejéig. A szabadságszoborról szóló írás megidézte számomra ezt a barangolásunkat: a sziklatemplom, a hegymenet maga, csupa-csupa kellemes emlék. Ezen a bizonyos napon moziztunk is, és a pattogatott kukoricáért, amit odaajánlottunk egy "hegylakónak", aki nagyon hálás volt érte bizony mélyen megérintett... A szabadságszoborról is szó és kép "esett" ottani beszélgetéseinkben. Nyilván a szó maga az oka, de elsőre rendre Petőfi megzenésített verse jut eszembe:
A cikk szerzőjének mindezt külön köszönöm! Jó volt most visszaemlékezni!
További képek ide kattintva érhetők el!
2023.11.16.
Comments