Gondolkozós percek 2026. január 30-án

Gondolkozós percek 2026. január 30-án

10 óra pár perctől ülök a buszon, a gondolataim meg röpködnek!

Ez a nap, 1989. január 30-a egy olyan történést hozott életembe, amelyre harmincévesen főleg nem, de úgy egyáltalán nem lehet felkészülve az ember.

Hogyan lehet mégis élni, és évről évre meg&túlélni?

Nincs recept! Van viszont egy harminchét éves “élem”.

És azonnal stop!

Ha csak sajnálkozásból olvasod, lépj tovább, kérlek!

Nem mondom, hogy zsenge fejjel ugyanezt mondtam volna.

Mára azért sokat formálódott mindaz, amit sorsomnak mondhatok.

Nekem ez volt megírva!

Ha te is ebben a cipőben jársz, úgy tudod, miről beszélek!

Ha nem, legnagyobb jóakaratom tudatában mondom, ne is legyél rá kíváncsi!

Ha te is ebben a cipőben jársz, tudnod kell, az élet(ed) íratlan szabálya: legfontosabb, hogy a lehető legélhetőbbet hozd ki a leosztásból!

Na, de ez meg mindenkire igaz…

Szóval, nincs itt semmi kuriózum, éled a sorsod által kijelölt utad.

Ma reggel nem kellett megszólalnia az ébresztőnek ahhoz, hogy kinyíljon a szemem.

Ez azért nem különösebben érdekes, mert általában így van.

Mondom, általában! Mindez jelzi, hogy volt egy másféle megtapasztalásom is… Ha érdekel, egy másik alkalommal megosztom - katonai eskü témakörben!

Mára konkrétan vár rám egy utazás, amelynek ígérete egy hosszabb folyamat lezárása.

Persze ez jószerével ez nem igaz, mert az ember életében nem csak a célszalag áttépése előtt jár fogorvoshoz…Szerencsés, akinek mindez kimarad az életéből! Nekem nem! Meg is jegyeztem a legutóbbi kezelésekor:

“- Nahát!

Azzal együtt, hogy én vagyok az, aki a Doktornő praxisában az állatorvosi ló, az, hogy aktuális manőver esetén minden rendben egy igazán szívderítő élmény, köszönöm!”

A napindítás a szokásos: még éberkómában felkészíteni a kandallómat a hideg téli napokra - üzemmódra.

Naptár szerint is, időjárás szerint is tél van.

Én meg ha valamit nem, hát fázni egyáltalán nem szeretek!

Rapszódikus a táplálkozásom, de a reggeli baromi fontos - mégha az az ebédidő környékére realizálódik is! No, ma nem!

És ekkor beugrik, hogy valamikor régről van egy megtapasztalásom: a sózást a vegetára bízni!

Kerestem hozzá a személyt, akitől mindezt átve(he)ttem!

Naná, hogy a főiskolás éveimhez kell az időben visszamenjek! Megtörtént, és megoldódott: ezeréves barátosném ismertetett meg ezzel a konyhai fogással.

Totyikám, ma reggel - a képek tanúsága szerint - a módszer ismét alkalmazva!

Mindezek után van egy utam a postára, meghatalmazást leadni!

Hiánypótló manőver! Emőke, Betti, köszönet a rugalmasságotokért!

Ha már ott vagyok, beszerzem Mártinál a sajtadagomat!

Nem, nem ő készíti, de közvetíti a falucskánk finomságát!

Változatos, jó ízű, megbízható a kínálat, a tésztafélékkel karon öltve! Ajánlom!

Hamarosan eljön a buszindulás ideje: olyan közel nem lakhatnék a megállóhoz, hogy min. egy Miatyánkot el ne kelljen rebegjek (amúgy is a templom mellett visz el az utam!) a távolsági járat érkezése okán!

Ez az “Add édes jó Istenem, hogy én legyek a gyorsabb!!” - mondat.

Nem igazán van olyan utazásom, hogy el ne hagyja a számat!

Lassan ülök a sokkerekűn, és biztos végiggondolom mindezeket!

Anya!

Az élet ment tovább sok-sok éve azóta is…

Viszont egy megmásíthatatlan tény már örökre belém égett: nélküled!

Ám megkaphatom az élettől, hogy pl. a “folytatásunk” ezernyi örömmel ajándékozzon meg!

Hihetetlen mód büszke vagyok rá!

Amit nekünk egyebek közt másként adatott meg a sors, ő egy fiúval ajándékozta meg ezt a világot!

És hidd el! Nálam kevés többen vannak, akik jobban imádják ezt a 2012- es csodát!

Igyekszem úgy élni, hogy minden egyes jelzés a javunkra forduljon!

Köszönetem minden egyes közös emlékért!

Mert benne élsz te - kölcsönvéve Juhász Gyula szavait - minden….

2026.01.30.