2026. október 7., Tiszaörs
Október 7-re már kora tavasszal érkezett egy megtisztelő felkérés: a tiszaörsiek együtt ünnepelnek a kunmadarasi, a jászapáti klubok tagságával. Egy összeállításra kaptunk meghívást - Rozványi Dávid írásaiból.
Az eseményen nagyiváni tagjaik csillogtatták meg főzőtudományukat - természetesen a helyiek aktív részvetélével.
Én már korán reggel rájuk pillantottam a telefonommal. Nagy volt a sürgés-forgás!
A tempó később sem csökkent: fogadták nagy örömmel, szeretettel az érkezőket - az akár helyből, akár a vidékről érkező vendégeket.
A köszöntők és az asztali áldás után ebéd, majd egy igazán precízen összeállított műsor következett.
Helyet kapott a komolyabb lélegzetvételű irodalom pont úgy, ahogy öreg barátnők diskurzusát elmesélő könnyedebb hangvételű alkotás is.
Szerepelt a kínálatban a lelket melengető vendégprodukció mellett a programból oroszlánrészt vállaló helyi klub bemutatója az ének, tánc és jelenetek nyelvén.
A képzőművészet is képviseltetett az egyik tag festményeinek kiállításával.
Természetesen a talpalávalónak sem volt híján a társaság.
Felemelő volt aktív részvétellel hozzájárulni ennek a remek társaságnak az ünnepéhez!
Köszönet és hála, ezenkívül nagy-nagy elismerés a délutánt patentmód megálmodó/megvalósító klubvezetőnek Évikének!
S ha egy még személyesebb szálat is beleszőhetek, hihetetlen jó érzést adott, hogy apukám hosszú éveken át tag volt, sőt vezetőségi tagként is tevékenykedett a Klubban.
Az általa összegyűjtött, feliratozott tablót látva - mely megtalálható a Művelődési Ház egyik helyiségében - mai napig nagyon jó érzés jár át.
A Veres Péter Nyugdíjas Klub történetét egyébként a néhai Hajnal Imre is feldolgozta Az emlékezés morzsái című kötetében.
2026.10.08.
Comments