Gondolkozós percek az eper kapcsán

Június van. Érik az eper! Fán, földön egyaránt!

És a fáról potyog is, nem kicsit!

Nagyjából 11 óta szedegetem a ház mögött, az utcán, egészen kettőig!

Nem állítom, hogy észre sem veszem, úgy telik az idő, de a harangszó csak kizökkent ezt gondolataimból. Ha az nem jött volna, a derekam biztos jelzett volna már, hogy elég a hajlongásból.

Lazításképp ülve kapirgálom össze a termést.

Mostanság a seprű, lapát és a vödör leginkább a társaságom!

Elmélyülésemból egy elhaladó autó zaja és a belőle érkező hang rángat ki.

Jó munkát kíván a sofőr.

Másfél óra múltán újból erre jár.

“Nem unod még? “- kérdezi.

Tulajdonképpen nem, mert közben időutazom.

A nagymamám udvarán, a Rózsa Ila néni háza háta mögött is volt egy eperfa. Az fehér szemeket termett.

Ez az itteni nem is fehér, de nem is lila. A kettő közötti: lilának fehér, fehérnek lila!

Most újra a mamim udvarára gondolok.

Hogy mennyire szerettem cukros-pirospaprikás zsíros kenyérrel az epret!?

Tyúkok, kacsák is ott csiborásztak a fa alatt.

S ha már erjedtebbeket találtak, hát kicsit vidámabban káráltak.

Egy alkalommal kacsasült készült a hizlalt állatból. Emlékezetes maradt, mert a nagyim az utolsó kenetet nem eléggé hatásosan celebrálta, a Tas meg - lógó fejjel ugyan, de - elszaladt. Oda, az eperfa alá!

Némi küzdelem árán aztán csak előírás szerint történt minden: párolt káposztával tört krumplival került sültként az asztalra!

Pár éve szócsatába bonyolódtam, pontosabban jelentésileg volt nézeteltérésünk valakivel, aki a faeperre a szeder elnevezést használta! Egy nyelvet beszéltünk, és mégsem!

Hát nem tudom! A földön termőt én szamókának/földiepernek, a fán termőt egyszerűen epernek hívom.

Ideérkezve gondolataimban az ötödik vödör is megtelt, a lehullott gyümölcs is eltűnt - zömében! Merthogy potyog ám a legkisebb fuvallat nélkül is! Most meg szélnek is nevezhető, ami hallatja hangját.

Nyilván kezdhetném újból a seprű-lapát-vödör társaságában vajas kifli alakzatban tölteni a délutánt!

Úgy döntöttem, ma a nap további részében kerülöm a hátsó kapunak még csak a környékét is!

Már csak abban nem jutottam dűlőre magammal - hisz’ én már eldűltem! - hogy be is hunyjam- e a szemem itt a kerti bútor kanapéján, vagy próbáljam kiszűrni a hallható zajokból a fóliára pottyanó eper hangját

Mindeközben meg valaki nálam járt!

Akárki is volt, nagyon - nagy köszönet érte!

Cseresznye Tündér!

Ha újból itt mész el, feltétlen szedjél ám epret!

2026.06.11.