Mai posztomat egy hasonló című vers inspirálta. Ez most kicsit más lesz, mint az eddigiek. Végülis elmúlt egy év, itt az ideje a számvetésnek!
Hihetetlen boldogságban telt az elmúlt hetem. Csodálatos környezetben szívem legkedvesebbjeivel tölthettem a napokat. Újra és újra elvarázsol a táj. Nem győzök "csattogtatni", albumok sokasága tele már az ott készült fotókkal. Persze, hogy most sem történt másképp!
Aztán szombat délelőtt szembejött velem Arany János költeménye. Nagyon megfogott, amiben nyilván benne volt már a hazautazásomig egyre fogyatkozó idő, egyféle visszaszámlálás-érzés.
Fura, de mégis létező kettősség él bennem: semminél jobban nem vágyom másra, mint szeretteim közelében lenni, ugyanakkor rádöbbenek, mennyire mélyen ragaszkodom megszokott életteremhez.
Boldogok lehetnek azok, akinek ez közös légtérben valósul meg. Ám a magamfajtának (akik nem is kevesen vagyunk) is kell valamiféle túlélést segítő „idea” – ahogy Gabrim szokta mondani.
Tavaly, egy Pünkösd környékén készült interjúban - mely az egymástól távolélő hozzátartozókkal foglalkozott - meg is fogalmaztam Bak Anitának, a Kossuth Rádió riporterének: Tudod, én attól vagyok boldog itt, ahol, hogy ők boldogok ott, ahol!
Persze, lehet ezzel vitatkozni, hogy nem ez lenne a természetes, meg hasonlók. Lett légyen is bárhogyan! Azt gondolom, fontos, hogy az ember mindennel együtt tudja és szeresse helyét a világban, igyekezzen megteremteni a számára legoptimálisabb légkört, igyekezzen megtalálni a harmóniáját, Varga Léna barátnőm szóhasználatával a napi hópihéket – még a nyárban is! Időnként kell leltározni! Hagyni, ápolni, ami éltet, elhagyni amennyire csak lehet azt, ami lehúz! Dolgozom az ügyön! ! Keresem a helyem a számomra élhető világban. Egyebek közt ezért is vagyok hálás a lassacskán egy évvel ezelőtti "art'húros megkeresésnek", mert általa egy újabb hópihére akadtam!
Érzem a fenti gondolatok kicsengését, általuk a megerősítést is az emlegetett Arany sorokból.
Ha esetleg hallgatni is támadna kedv, a költő nevezett és más egyéb alkotásai megtalálhatóak az alábbi lejátszási linken: https://jokulata.wixsite.com/ttunde59/post/arany-janos
S akkor most következzen a címadó vers:
Arany János: Vágy
Nem itt, nem itt van az én világom; Más vidék az, ahova én vágyom! Illatosabb, napfényesebb róna, Mintha nem is az a napja volna.
Erdő, mező változatos színnel - Mesteri kéz olyat soh'se színel: Kék ligetek, kék hegyek aljába' Fürödik a puszták délibábja.
Ott van az én egyszerű tanyácskám, Mintha most is szemem előtt látnám; Kertem is van: talpalatnyi birtok... Most is abban ültetek és irtok.
Csemetéim bodorodva nőnek, Hosszu sorral mind elémbe jőnek, Örömarccal, mint hálás növendék, Mutogatván a piruló zsengét.
Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim, Szülőhazám kedves rónatájin: Hadd legyen ott jó pihenésem még, Mielőtt egy hosszabb útra mennék.
Lombjaitok hűse ha beárnyal: Zeng fölöttem szózatos madárdal; Ismerem én e madarat régen, Dalt ezután is hoz az énnékem.
Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek Sorsosi az avatag fedélnek! - - Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri.
2022.05.17.
Comments