Gondolkozós percek Wald kapcsán

Alföldi ember lévén - akinek a rónaság is sokat jelent, hiszen nap mint nap megtapasztalhatja - nagy szerelmem a víz és a hegy.

Víz alatt értem a folyókat, tavakat, tengereket.

A hegyek meg egy másféle életérzés!

Valaha a Zempléni - hegységbe tett kiràndulások idején mérgeződtem meg igazán imádatukjal. Nagyon szerettem ott lenni, ha túl sokszor nem is történt meg velem…

Azután jó ideig inkább csak messziről, vàgyakozva gondoltam rájuk.

Életem egyik ajándéka, hogy megismerkedhettem - bár ezt kijelenteni talán túlzás is, helyesebb, ha a folyamatra utaló értelemben használom ezt az igét! - Walddal.

A telei is elképesztően mesések, ahogy a nyaraknak is nagyon van varázsa.

És nem csak a reggeli séta vége felé rám találó hűsítő hegyi szellő miatt mondom, jóllehet ezt is ritkán lehet mostanság érezni!

Cuki nemsokkal 7 után “megadta magát a “felöltöztetős manővernek” - értsd a fél Babybel levette lábáról, és hagyta magára adni a hám&póráz együttest. No, az öltöztető szerep csak a legszűkebb családjától elfogadott, szóval ahogy rendre, úgy most is a lányom volt a varázsló - aki ezt követően a szokásos, hosszabb hétvégi futására indult, mi meg hagytuk még aludni Gabrit!

Azóta azt is látom, milyen magasra futott! Mutatnám is, de tartok a “fejvesztéstől”!

Elhiheted nekem, hogy nagyon: a magasat is meg a fejvesztést is!

Cuki nagyon szeret itt lenni!

Nagy valószínűséggel elmondaná, ha tudná, hogy Waldot tekinti szülőhelyének!

Kismaki korában, miután leválasztották, első útja idevezetett.

Szerintem mindez megvan az ő kuttyagyacskájában (nem elírás, így akartam!)

Így aztán örömében elő is tört belőle egy nagy adag adrenalinbomba, ami ugye abból áll, hogy őrült módon, iránytváltogatva rohangál baromi erővel a pórázengedte távolságon belül, engem pedig úgy rángatva, ahogy csak bír. Jóllehet igyekszem mielőbb rövidre fogni, de nem mindig a kívánatos sikerrel. Perpilla a jobb bokám - amelyre rátekeredett a”futtató zsinór” - bánta/bánja ezeket a pillanatokat..

Hazatérve aztán csapatunk létszáma nőtt - remélem csak eggyel! - Gabri fedezett fel egy kullancsot a lepedőn!

Atzoukiba nem megy - kapott rá ellenszert - csak lepereg a bundájáról!

Így egy gyors vizit volt az “előétel” reggeli előtt!Hát ez is előfordul!

Mindennel együtt ámulatom-bámulatom a természeté!

Új helyeken ma reggel ugyan nem jártunk, a már jólismert szakaszon közlekedtünk, mégis csodálkozásból csodálkozásba estem!

Ismét bizonyította a “dicső” - Petőfi után szabadon - azt a rendkívüli képességét, hogy mindahányszor képes megújulni!!

Azt már csak én teszem hozzá, hogy különösen, ha hegyről van szó!

Végül a helyszín, amelyről épp áradoztam:

“A Wald am Arlberg egy tulajdonnév (egy ausztriai településrész neve), amelyet magyarul is pontosan ugyanígy, Wald am Arlberg formában használunk.

A kifejezés szó szerinti fordítása „Erdő az Arlberg-hegységnél” lenne (a német Wald szóból, ami erdőt jelent), de földrajzi névként nem fordítjuk le.

Mit érdemes tudni a helyről?

Fekvése:

Ausztria legnyugatibb tartományában, Vorarlbergben található, a Klostertal völgyben.

Közigazgatásilag Dalaas községhez tartozik.

Turizmus:

Népszerű téli-nyári üdülőhely a Sonnenkopf és az Arlberg régió sí- és túraparadicsomának közvetlen közelében.”

2026.06.27.