Gyerekkori emlékem az alábbi dal, amelyet Kútvölgyi Erzsébet ad elő:
Lányomnak is kedvence lett. Mikor aztán ő is kinőtt belőle, már úgy tűnt a feledés homálya elnyeli. Egy alkalommal azonban tüneményes felfújható hóemberre, és jelmezre is akadtam.
Az unokámnak még nőni kellett hozzá, lévén, hogy majd csak ennek a bizonyos évnek októberében született meg, de farsangkor már tudtunk létezéséről. Ám hogy addig se maradjon a hóember- készlet kihasználatlanul, tanítványaimmal Frosty táncát jártuk el a jelmezbálunkon.
Láthatóan nem egy „műtermi” felvétel, de kedves emlék. Akkori iskolám, ahol már harmincnál is több évetéve tanítottam, végnapjait élte. A következő évben már nem indult első osztály. Mi, a maradék „harcosok” a város másik iskolájához kerültünk…
A hóember táncot a napokban dobta fel a Facebook. Aktualitását a közelmúlt farsangi időszaka is indokolja.
Azt a kedves francia gyerekdalt, amit gyerekkoromból „átmentettem” a lányom gyermeki világába akkoriban nem találtam meg, viszont megismertem Jacques Prévert versét:
Téli gyermekdal
A téli éjszakában
nagy fehér ember lohol
a téli éjszakában
nagy fehér ember lohol
hóból egy öregapó
szájából pipa fityeg,
hóból egy öregapó
üldözi rég a hideg.
Végre a faluhoz ér.
Itt-ott az ablak világos
megnyugtatja a kép.
Szalad az első házhoz
kopogás nélkül belép;
Megmenekül, de véletlenül
az izzó kályhalapra ül,
s eloszlik, mint a pára.
A pipa marad utána
a tócsában egy perc alatt,
a pipa marad utána
meg az a nyűtt kalap.
(Koosán Ildikó fordítása)
Az elmúlt napokban aztán az egykori videó után egy elgondolkodtató Gondolat jött szembe velem - ugyancsak Prévert tollából:
nem én vagyok ki dalol
csak egy virág mit láttam
nem én vagyok ki nevet
csak az a bor amit ittam
nem én vagyok aki sír
a szerelem mit elhagytam
(Göbölyös N. László fordítása)
Kíváncsi lettem rá! Ki az a szerző, aki a gyerekekhez épp olyan jól tud szólni, mint a felnőttekhez? Én legalábbis ezt éreztem abból a kevésből, amit megismertem tőle.
Egy aprócska faluban született 1900. február 4-én. Megélt 77 éve alatt a költészetben is jeleskedett, rendkívül népszerű volt. Egyszerű, dallamos, sanzonkarakterű verseket írt. Sugárzik belőlük a kisember szeretete, mindenféle kizsákmányolás gyűlölete, szenvedélyes igazságvágy.
Számtalan forgatókönyvet is írt. Ezek egyik legismertebbike a Szerelmek városa.
„A szerelmek városában Párizsban játszódó történet főhősei közül az egyik Pierrot (Jean-Louis Barrault, a világhírű pantomimművész és sokoldalú színházi szakember) egy párizsi külvárosi pantomim-színház művésze, aki a nagybetűs szerelmet egy titokzatos szépasszony (Garance) alakjában véli felfedezni. Ugyanebbe a varázslatos nőbe (Arletty alakítása) szerelmes három másik férfi is. A történet folytatása hét év múlva játszódik, amikor már Pierrot családos ember és egész Párizsban elismert művész, de korábbi szerelmét nem tudja elfelejteni.
Két magyar vonatkozású alkotója is van ennek a remekműnek. Zenéjét Joseph Cosma (Kozma József, 1906-1969) komponálta, akinek a leghíresebb sanzonja a „Hulló levelek”. A kísérőzenét a világhírű Charles Münch, dirigens és hegedűművész vezényelte. A másik magyar származású közreműködő Trauner Sándor (1906-1993), festőművész, díszlet- és jelmeztervező volt. Neki és két szintén magyar fényképész barátjának köszönhető, hogy a 30-as évek eltűnt, lebontott Párizsát fotókon megőrizték. A német megszállás alatt Nizzában készült film stáblistáján - származásuk miatt - sem Kozma, sem Trauner neve nem szerepelhetett, csak később tették rá a közreműködésük tényét.
1990-ben ezt a Marcel Carné által rendezett művet választották minden idők legjobb francia filmjének.”(Berto49)
A farsangnak már igaz vége, hóembert építeni sem olyan nagyon lehet mostanság, viszont íme egy lehetőség mozizásra!
Síszünetről, úton hazafelé, a Gyóni Géza Irodalmi Kör negyedik születésnapi partijára voltam hivatalos Dabasra, ahol Rozványi Dávid erre az alkalomra írt versét olvastam fel. A Hermann Marika vezette alkotókör tagjai nemcsak az irodalom, hanem a képzőművészet területén is tevékenykednek.
2023.02.28
Commenti