Aktív dolgozói éveimben...

Aktív dolgozói éveimben - mert a hagyományok ápolása azért jelentős szerepet játszott tevékenységem és szerencsére közvetlen kolléganőm értékrendjében is! Sőt! Tőle vettem át, de gondolkodás nélkül! November 11-én szorítottunk a költségvetésből - vagy, ha nem volt az osztálypénztárban hát saját pénztárcából - a hagymakarikákkal megtűzdelt libazsíros kenyérre. S ha úgy adódott, még szőlőlevet is kortyoltunk a lurkókkal - nem 18+, tessék a mustra, vagy az üdítőitalra, esetleg a szőlőre gondolni! A Luca napi “praktikák pont úgy nem maradtak ki az adott időszakban, ahogy a télűző szertartásunk, a kiszebáb készítése, eltűntetése sem - volt, hogy a Kakat partján, volt, hogy a megfelelő engedélyek birtokában egy szélcsendes szegletben, pléhlavorban. Jó visszaemlékezni!                                                       

Itt egy levél is azokból az időkből: Kedves Szülők! A farsanghoz kapcsolódó szokás a kiszebábégetés. Hagyományőrző kezdeményezéssel azt tervezzük, hogy a gondok, bajok, bánatok zsákját együtt töltjük meg. Írjátok fel a rosszakat egy-egy darab papírra, és pénteken, a jelmezkészítéskor egy kiszebáb nyakára rákötve együtt égetjük el azokat. Természetesen név nélküli cédulákat várunk minden kedves csoporttagtól.

“A télűző boszorkányégetés hagyománya a téli sötétség, a hideg és a rontó erők elűzését, valamint a tavasz eljövetelének elősegítését szimbolizálja. A népszokás keretében gyakran egy szalmabábut (kisze) égetnek el, amely a telet és a boszorkányt képviseli. Ez a rituálé a megtisztulást és az újjászületést jelképezi a népi hiedelemvilágban.”

2026.02.13.