Könnyű abba a hibába esni, hogy ünnepi beszéd gyártásába kezd az ember. Fellapozza a Wikipédia vonatkozó oldalait, ahol olvashatja, hogy:
„A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket…Az első ilyen ünnepet 1956 júniusában tartották, a nyári ünnepi könyvhéten, és csak 1964-ben kapcsolták József Attila születésnapjához. Mintául a Szovjetunió szolgált, ahol 1955-től kezdve tartottak ilyen ünnepet. A következő költészeti ünnepet 1961-ben tartották, majd a Magyar Írók Szövetsége javaslata alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban döntött az ünnepnap április 11-re időzítéséről. Kezdetben a súlypont a munkásmozgalmi líra volt, később az ünnep egyre inkább eltávolodott ettől. Egyike a kevés számú ünnepnek, amely a Kádár-korszakban született, és a rendszerváltás után is folytatódott. Az ünnepet Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is megünnepelik.”
Aztán ott egy másik lehetőség: pár mondatban felvázolni, milyen is konkrétan az én versekhez való viszonyom, majd jöjjenek az alkotások, meséljenek ők a maguk csodálatos módján.
Napom alig van, melyben ne jutna idő a költeményeknek, így aztán nem is kötöm egyetlen dátumhoz a megemlékezést. Számomra a mindennapok varázsát adja a versekkel, prózákkal való foglalkozás.
Egyik legkedvesebbem József Attilától az 1926. áprilisában íródott Kopogtatás nélkül.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Zenével „megtámogatva” is nagy favorit:
Van ennek a napnak még egy híres szülötte, nevezetesen Márai Sándor - akinek életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
Nehéz volt a választás, mit is hozzak tőle. Végül a Halotti beszéde mellett döntöttem, Szakácsi Sándor előadásában:
S mert három a magyar igazság - mely szám az idézendő címében is szerepel -, én meg ezt az alkotást az első háromban tartom számon, álljon itt végül egy olyan üzenet, amelynek megalkotása látszólag semmiség, kreativitásban viszont „mindent visz”!
Legyen a vers mindenkié!🙂
2023.04.11.
Comments