Gondolkozós percek, avagy Atzoukival az élet…

Reggeli sétánk nehezített terepen zajlott.

Nem lehetett pontosan tudni, hogy eléggé megerősödött- e már a hó vagy bokáig, neadjIsten térdig süllyedek!?

Hazaérve következett a - mondhatni szokásos - “milyen rosszaságban kellene ma elmerülni” - fejezet…

Kimerítve a kelléktárat kinyúlt, ahogy csak lehetett!

Kar- és lábizmaim jeleznek: itt az ideje a kutyaharapás szőrévelnek!

Így meg aztán főleg azt gondolom, megérdemlek egy “elmerülést”!

Ha csak valakik másképp nem gondolják…

De egy újabb igazságról győződhettem meg: itt is működik a “Néma gyereknek anyja sem érti a szavát!” - szólásunk!

Remélhetően a “Szólj egy szót, s betörik a fejed!” - nem!

Köszi, Google Translate!

Képek

2026.02.09.