Hát persze, hogy szép! Az emberrel rendre történik valami. Csak meg kell találni a történésekben a jót! Utazni nagyon szeretek – földön, vízen, levegőben!
Olvasni is nagyon szeretek – pl. vonaton. A Keletibe megérkezve, első utam rendszerint a közelben parkoló könyvmentő szekérhez vezet. A könyveknek illatuk van, különösen a régebbieknek. Legutóbbi utaztamkor (is) kincset találtam, melyből elhoztam az alábbi történetet:
Időpazarlás
Heltai felesége találkozik egyszer Márkus Miksával, az újságíró egyesület akkori elnökével, és bánatosan panaszolja, hogy férje éjjel-nappal az íróasztala mellett ül, és valami előadhatatlan verses renaissance témára pazarolja idejét, ahelyett, hogy olyasmit csinálna, amiből legalább egy pár virslit lehetne venni. Heltai Jenő akkor írta „A néma leventé-t”…
A néma leventét 1936-ban mutatták be. Ez a mű egy romantikus történet Mátyás király idejéből. Agárdi Péter magyar vitéz beleszeret a szép, olasz özvegyasszonyba, Zilia Ducába. Az erényes hölgy csak barátnői rábeszélésére és a vitéz csatlósának, Bepponak a furfangja révén fogadja az idegent. Agárdi Péter szerelmes vallomását a nemes hölgy elutasítja. A vitéz ekkor egy régi piemonti népszokásra hivatkozva csókot kér az asszonytól. Zilia egyetlen csókjáért három évig tartó némaságot követel tőle.
Íme egy cca. 10 perces „utazás” a legendás színészpár, Ruttkai Éva - Latinovits Zoltán előadásában:
Remekmű ez a darab. Heltai nagyszerűen kihasználja a rímekben rejlő lehetőséget, a szójátékokat kifejezhetetlen(nek tűnő) dolgok kifejezésére használja stb. Egy szép középkori mesére emlékeztet a történet, egy karnevál (ha már úgyis a farsangi időszaknak vagyunk megélői – idén január 6-tól március 2-vel bezárólag) Mátyás király udvarában, valami soha meg nem valósulható álom… mégis újraálmodhatjuk ahányszor csak akarjuk!
Mai jegyzetem címét is ebből a darabból kölcsönöztem: „Az a gyáva, Ki, amit érez, elrejti magába, És ami benne gyönge, emberi, A másiknak föltárni nem meri. Mért várod őt, ha nem ezért? A boldog élet vágya nem kísért? Galambok közt, virágos szigeten, Békés, családi kör, parányi házban. Az élet szép... Tenéked magyarázzam?..”
„Heltai Jenő életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, személye szerint még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője.”
Egy másik Heltai anekdota:
„Miután Heltai Jenő nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn érte az a „szerencse”, hogy ötleteivel a mások neve alatt találkozhatott.
A Naftalin című darabjának egyik próbájára magával vitte a Vígszínházba fiatal írótársát, és amikor a színpadon Hegedűs ajkán elhangzott egy elmés és kacagtató vicc, az ifjú titán felsóhajtott: - De kár, hogy ez a mondás nem nekem jutott eszembe! Heltai megvigasztalta: - Legyen nyugodt, fiatal barátom, fog ez a mondás még magának is eszébe jutni!
Szeretem Heltait! Ahogy válogat a témákban, ahogy megjeleníti a legkülönfélébb helyzeteket. Szimpatikus a világgal való kapcsolata, az a fajta megnyilvánulása, amit akkor tanúsított, amikor meglehetősen nehéz helyzetbe került. Imádom a humorát, amelyet a magyar nyelv szépsége okán még inkább érvényre tudott juttatni.
Van még egy sztori, melyben a szerethető kivégző figuráját „hozta”:
A jó tanács
Ez akkor történhetett, amikor Heltai Jenő a Vígszínház dramaturgja volt. Egy egészen ifjúember a darabját nyújtotta át neki. Amikor néhány hét után ismét eljött, Heltai a következő tanácsot adta a szerzőnek: - Az első felvonást meghagyhatja, a másodikat dolgozza át, írjon egy egészen új harmadikat, és ha elkészült vele, az egészet dobja tűzbe!
2022.02.22
ความคิดเห็น