Gondolkozós percek a bakik okán

Üzenetírós világunkban ki ne tapasztalt volna meg olyas helyzeteket - én ezt saját szóhasználatban eképp determinálom: a telefonom önálló életet él, azt ír, amit akar! -, amikor néhány betű felcserélődik, kimarad, vagy épp a készülék szótárából egy akarthoz hasonló hangsor lesz az eredmény.

Különös “kedvenc”, ha a ragozás módosul, konkrétan pl. az akarom helyett akarod lesz vagy épp fordítva, de semmiképp nem a kívánt forma!

Aztán ugye van az a fajta elírás is, amikor keresi az ember a megfelelő kifejezésmódot, átírja egyszer, felülbírálva önmagát átfogalmazza megint, de az első változatból, a korábbi szövegből is marad. Így aztán újból kész a zagyvaság!

Van persze az az alapszitu is, hogy nem az erőssége az illetőnek a nyelvtan- helyesírás, amire aztán szoktak a legkülönféleképp reagálni, mint pl. Téged sem az eszed/helyesírásod miatt szeretünk!

Erre utaló kedvenceim azok a bizonyos jézuskás vagy mikulásos megjegyzések - ajándékot illetően…

Nem lennék korrekt, ha be nem vállalnám: perszehogy most bagolynak érzem magam a meglévő verébségem okán!

Hiszen mindezen bakik nagy része kiküszöbölhető, ha nem csak a küldés gomb megnyomása után kapkod az ember fűhöz-fához hanem előbb átolvassa!

Szóval a skála széles! Gondoltam, lehetne ezekből is gyűjteményt összeállítani!

S bár le nem tagadnám a tényt, de talán majd akkor, ha még nyugdíjasabb leszek!!

Az alábbi, születésnapos köszöntő képet igazán egyik kategóriába sem tudom besorolni, leginkább talán a többször “újrafogalmazósba”!

De az meg azt engedné sejtetni, hogy az nlc-szerző azért nem sajnálta az időt, valóban foglalkozott azzal, hogy jól megmondja!!

Mit ne mondjak, sikerült is neki!

Mindent egybevetve azt gondolom, ez az az eset, amikor mindenki jobban járt volna egy szimpla köszöntéssel!

Te Pali! Hallod??

Én most lapozok az elejére, és újraolvasom, eskü!

2026.06.25.