"Több mint egy évszázaddal Janus Pannonius után lépett színre a magyar irodalom második nagy költő-egyénisége, Balassi Bálint (1554–1594). A 15. századi humanista költő művészete Itália földjén, latin nyelven bontakozott ki, s mint merész úttörőnek, neki is az lett a sorsa, ami az idehaza idő előtt kivirágzó mandulafáé; Balassi lírája viszont a Magyarországon immár meggyökeresedett, a főnemesi osztály körében már belső adottságokból is kifejlődött reneszánsz kultúra és irodalom betetőzője. Személyében az a nagy költő-egyéniség érkezett el, aki a magyar nyelvű reneszánsz líra kezdeményezéseit és eredményeit képes volt összefoglalni és tovább építeni, s a hagyományos énekköltészet szintjéről a műköltészet magasába emelni." (GERÉZDI RABÁN, KLANICZAY TIBOR)
Comments