Gondolkozós percek a befejező program kapcsán

Egy közel háromnegyedórás, hangulatos séta képei ezek - félidőnél finom ebéddel!

De amíg megérkeztünk sem volt esély éhen halni: szedret , erdei szamócát, málnát találtunk a természet terítette kínálatban!

A bejáratnál egy gyönyörű tavacska, mely horgászásra alkalmas - saját felszereléssel! No, ez nekünk nem volt…

Az étteremhez vezető út bal oldalán aprócska hűtőből fürjtojást lehet venni. Talán mondanom sem kell, hogy természetesen becsületkasszás!

Az ebédhez, melyet a teraszon fogyasztottunk - el azt nem mondhatom, mert a fele elég volt, de készségesen elcsomagolta a nagyon szimpattikus felszolgáló - kellemes háttérzene szólt.

Imádtam, hogy a házi készítésű - szerintem ribizliből, de lehet akár tőzegáfonyából készült - marmelad kis edénykében itt is jár. Pazar íztársítás!

Minden helyen, ahol csak ettünk - akár még ha fagyit is -, megtapasztaltam, hogy a pincér nem csak akkor foglalkozik igazán a vendéggel, amikor fizet, hanem miután kihozta a rendelést, nagyjából félidőnél arra jön és érdeklődik, minden rendben-e.

Ami már sokadik bónusz volt ma számomra, az a valamikor annyira agyonhallgatott Lobo sláger feldolgozása. Ebéd közben hallottam meg. Így azonban még sosem!

Hazafelé indulva jeleztem kedveseimnek: igaz, hogy jövetben sem az élre törtem, de visszafelére még azt a gyorsaságot sem tudom megígérni!

Itthon kis pihenő után nem maradt el az aktuális pool-program: 40 percnyit lapátolgattam a vizet, miközben Gabri igyekezett még nagyobb sodrásba juttatni. Akkora mázlink volt, hogy az órácska nagy részében ketten voltunk a medencében!

Mit is mondhatnék még!?

Keresve sem lehetett volna klasszabb elköszönő programot kitalálni!

2026.07.07.