Gondolkozós percek a befőzés kapcsán

Tegnap a kapott cseresznyét - amit ezúton is köszönök! - üvegekbe raktam!

Ettem is belőle, de azért annyit, amennyi volt, biztos nem akartam!

Az én nemzedékem tagjainak nyilván ismerős drága nagymamám mondása: “Nincs pocsék!” (pocsék, mint pocsékolás).

Különösen, ha az adott anyagból kevés van vagy nincs is saját!

Ezért is van egyebek között, hogy a rántott hús panírozásakor kimaradt tojást nem kiöntöm, hanem liszttel elkeverve lusta asszony tésztája készül belőle.

Hogy miért titulálják így a reszelt tésztát nem is értem, amikor igencsak macerás!?

Vagy például anno a mosogatólébe nem kerülhetett mosószer, hanem a minél forróbb víz használata volt a fertőtlenítő, hiszen a végén a malac moslékját tökéletes volt elkeverni vele.

Ha meg a tyúkudvarra öntődött, akkor az ott élők ne csacsarásszák be a kemikáliás vizet!

És nyilván van sokunknak számtalan hasonló praktika, amit visz magával, akár napjainkig is!

“Az idősebb generáció tapasztalatainak beépítése a döntésekbe elengedhetetlen a hibák elkerüléséhez és a generációk közötti értékek megőrzéséhez.

Az idősek élettapasztalata, mint felbecsülhetetlen értékű tudás, hozzájárul a társadalmi és családi kohézióhoz.”

A “kapott” nagymama, akivel készült a menyecsketáncos kép - bár ott épp biztos nem ezt beszéltük meg! - hagyatéka volt számomra egy, a meggy és cseresznye befőzésre vonatkozó gyakorlat.

Ő azt tartotta, hogy a cukor meg a gyümölcs víztartalma “megoldja” a befőtt levét. Dunsztoláskor kifő belőle annyi, hogy nem lesz probléma.

És rendre így is volt!

Mégis! Kedveltem is, hallgattam is rá, de töredelmesen bevallom ebben nem igazán!

És nem juszt se- indíttatásból, hanem egyszerűen csak nyusziskodtam, tudod, a gyávábbik félére hajazva!

“Ízlelgettem” - de 100%-ban sose mertem bevállalni! Valamicske víz csak minden alkalommal kerül a gyümölcsökre!

Nos, ez a tanács tegnap megint eszembe jutott - ahogy azóta is minden bogyós eltevésekor, mióta legelső alkalommal rácsodáltam…

2026.06.14.