Biciklizés

Úgy két éve nagyon ráízeledtem.. olyannyira, hogy ha nem jött össze a napi cca. 10 km már-már a "betege" voltam. Egyszer nem jutott eszembe, hogy történhet bármi is velem. Jártam a határt, a rosszabbnál rosszabb közutakat. Egyszer aztán lett az, ami sosem volt: akkorát estem, hogy ihaj. Az országút széli csipkézetbe beakadt az első kerék. Másnap nem ültem drótszamárra. Ennek öt hónapja. Aztán tegnap eljött az a nap, amikor ez az időszak véget ért.

Újra hajtom a bringát!

Ezek az utak persze nemcsak a tekerésről szólnak - képes vagyok hosszú perceken át örvendezni egy-egy nyuszikának, őzikének...vaddisznó nyomnak annyira nem örülök. Megcsodálom a határt ébredező állapotától kezdve, a különféle haszonnövények növekedési fázisait a betakarításig, nem győzök gyönyörködni a repcetáblákban, a sóvirág tengerben. Rengeteget fotózok, pózolok a szalmabálákkal.

"Adj egy embernek egy halat, és enni adsz egy napra. Taníts meg egy embert halászni, és enni adsz egy egész életre. Adj egy embernek egy biciklit, és rájön, hogy halászni rém unalmas.”

– Desmond Tutu, dél-afrikai érsek és emberi jogi aktivista, többek között a Nobel béke-díjat is elnyerte.

2022.02.12