Gondolkozós percek Budapest okán

Ma valahogy csupa, az otthonnal kapcsolatos hatások érnek! (Már hallom is drága jó barátném talán reggel is elhangzott mondatát, ami úgy kezdődött, hogy “Ideje lenne már…!)

Reményik Sándor sorai a szívről olyan módon ütött szíven, hogy nem tudtam nem megszólaltatni!

Nem állítom, hogy pillanat erejéig nem “jelentkezett” volna be bennem némi félsz, vajon nem futok- e majd az alábbi módon kezdődő kérdésbe: “Na, már csak nem te is…!”

Pedig igaz hitemre mondom, NEM!

Aztán gondoltam egyet: ha ezek a meseszép sorok nem elég érvek önmagukban, akkor teljesen fölösleges bármit is hozzájuk magyarázkodni!

A következő, ami szintén megtalált egy, a budai vár kapu nagymadaráról készült rövid ismertető, amely eszembe juttatta az ottani sétákat!

Nem túl sokszor, de megfordultam arrafelé!

Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor esővel indult a nap, de mert feltett szándékunk volt ez a program, pár kört buszoztunk Danicával, várva a jobb időre.

Ugyanő vele ragyogó napsütésben is végigjártuk nagy részét, talán nem is egyszer.

Nagyon hálás vagyok ezekért a programjainkért neki!

Azután legutóbb Marianna és kedves párja társaságában barangoltuk be Budapestnek ezt a csodás részét!

Szépséges napsütés volt akkor is, ha nem is a tavaszra készültünk, hanem a hosszabbra kinyúlt ősz kísért bennünket utunkon!

És hát ami rengeteg érdekességet mesélt Gyuri, a mai napig elvarázsol!

Egyetlen dolgot bánok, hogy diktafon nem volt nálam, a telefonommal meg - annak szinte folyamatosan “csattogó” üzemmódja okán - nem rögzíthette!

Jó most megint belelapozgatni!

Mégegyszer köszönetem és hálám mindkettőtöknek!

2026.03.05.