Ezt a szólást akkor használják, ha valami nagyon jó.
Márpedig a dió tényleg nagyon jó - ahogy mai témáim is!
Tulajdonképpen az október 4-i Állatok világnapjához tudom kapcsolni a diós „merengésem” életre hívását. Akkoriban is épp a tőlem távol élő lányom és családjánál töltöttem az időt. A kis Siba inu július óta él velük. Atzoukival mi megsokszoroztuk a napot, egyenesen ÁLLATOK HETÉT tartottunk Napi több sétánk közben rendre elhaladunk 2-3 diófa mellett.A régiek úgy tartották, hogy akik diófát ültetnek, azok bíznak a jövőben!
Dávid Rozványi története a dióért hajlongó remetét minden egyes szem séta közben begyűjtött diónál eszembe juttatta:
Egy kis praktika diószedésre - köszönet érte Paksi Gábornak!
Nagy László Dióverés című versét aktív dolgozó koromban harmadik osztályban tanítottam a gyerekeknek. Egy igazán kedves, örök emlék marad! Nagy László (1925. július 17. – 1978. január 30.) a Bakony alján található Iszkázon volt gyermek, ahol zsindelyes tetejű vályogházak, gyümölcsfák, ólak, kutak és lugasok vették körül. Megismerte a paraszti világ szokásait, a természettel bensőséges kapcsolatban élő emberek kultúráját. Ez a verse a költő természetszeretetének állít emléket. Olvastam róla, hogy a gyümölcsfákat különösen szerette, számos bútorát maga faragta vadcseresznye vagy diófa fájából. A dióverésről - ami tulajdonképpen egy, az őszi betakarítások sorába tartozó tevékenységek közül - a költő nagy szeretettel beszél.
Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.
Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.
Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.
Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.
Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.
Hogy értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót elfogyasztanunk, vagy, hogy mennyi mindenre fel lehet használni a termést (a sütemények töltelékétől kezdve a teáján keresztül egészen a dióhéjpólyásbabáig) a legtöbbünk előtt ismert.
Hogy a dió okosít, mivel omega-3-tartalma igen magas. A szellemi fejlődésre jótékony hatással van, az omega-3 ugyanis az agysejtek és az idegsejtek működését segíti. A dió folsavban is gazdag, ami a fejlődő idegrendszer számára nélkülözhetetlen tápanyag, részben ezért is szokták hangsúlyozni a várandósság alatt való szedésének a fontosságát, másfelől, mert segít kiküszöbölni számos fejlődési rendellenességet.
Hogy a legtöbbször kilenc levélkéből álló diófalevéllel hogyan is voltak a kelták, vagy hogy az ókori görögök szerint a primitív vadembert az különbözteti meg az embertől, hogy a vadember makkot eszik, a "civilizált" ember pedig diót.
Vagy az a tény, hogy szent ételeikben a dió is szerepet kapott, és „szerelmi bájétel”- ként is szerepelt ... nos, ezek mind-mind egy-egy adaléka a dió kultúrtörténetének.
További diós érdekességek az alábbi oldalakon:
A hétvége eseménye volt még a II. sz. Gyermekklinika javára rendezett jótékonysági koncert, melyen volt szerencsém jelen lenni a házigazda Rozványi Dávid mellett prózák és versek bemutatásával. A cél nemes, a gondolat gyönyörű, ennek szolgálatában állni nagy megtiszteltetés.
Október 9-én egy csodás várbeli sétán rácsodáltam a Bécsi kaputól nem messze, egy többszintes palota előtt, hogy a járdát rézből öntött aláírások díszítik...
Ugyanekkor zárta kapuit a 22. ARC Kiállítás a Bikás parkban.
Sikerült az utolsó napon ezt is megnézni!
Végül születésnapján szeretném köszönteni az egykori desszertek Desszertjét szállító újságírót, televíziós műsorkészítőt, egyetemi tanárt. Mindig nagyon vártam ezt a műsorát (is)!
„Kepes András tv műsorának három vendége különbözőképpen gondolkodik a világról, de kíváncsiak egymásra.” – mennyire sokatmondó, szimpatikus.
Három éve Tiszafüreden voltam egy előadói estjén, amely az ünnepelthez kapcsolható szép emlékeim sorát gyarapította.
Szeretem ezt a mondását: „Senki sem annyi idős, amennyi a születési dátumából kiszámolható.”
Na, Ön aztán tényleg nem! Boldog születésnapot, kedves Kepes András!
""Levetette szép ruháit, csendesen levetkezett... - igaz, nem önként!" - néhány kép arról, hogy néha nem csak termése, de ágai is vannak a diófának!
Nagyon gazdag a posztod, köszönjük! És külön öröm, hogy a Boldogságkoncert is szerepel benne!