Egy kicsi mozgás...

Gábor verse is egy igazán mély kötődés éneke.

Valahogy/valamiért ehhez tudnám hasonlítani az én szerelmetes társam létét, életemben betöltött szerepét. Alapesetben vele indul és fejeződik be a napom.

Igen, milliószor hallani: ugrálok én annyit, hogy ihaj! Minek jönnek itt nekem ezekkel a tornára szólító megosztásokkal?!

Nos, én csak a saját tapasztalatom alapján merek nyilatkozni: tudom/merem ajánlani!

Aki ismer tudja, mennyit biciklizek!

De amikor a külső tényezők - megtűzdelve egy kis belső "készültségi állapottal, úgymint egy kiadós légcsőhurut, stb. okán nem igazán ajánlatos a drótszamár, jó, ha adódik valamiféle "kicsi" mozgás! A térdeim pl. különösen hálásak már a napi 2x10 percekért!

Ez persze nem akkor fogalmazódik meg bennem, amikor aközött kell válasszak, hogy maradjak ülve vagy álljak fel a szerkesztő program mellől, és pattanjak a tárcsára! ...sokkal inkább érzem a hiányát, mert persze időnként győz a kis aki azt súgja: megvár az!

A tárcsa olyan szinten a barátom, hogy utazásaimkor is rendszeresen a társam. A svájci levegővel kombinálva még finomabb, de rövidebb útjaimon is tartalmazza a kiskoffer!

Azt gondolom, szerencsés megtalálni azt az útitársat, aki egyféle rendhez szoktat! Nem állítom, hogy rögtön rátaláltam. A pilátesbot is jól szállítható volt, a hula hopp viszont kicsit félelmetes volt arra az esetre, ha mégis erősebben működne az "Fcp" és nekiszállna jelen esetben pl. Bechamnek, pontosabban a tv-nek!

Kísérletezgettem, és kikötöttem ennél a masszírtárcsánál!

2023.10.09.