Gondolkozós percek házas létem első palacsintája kapcsán

Reggeli "szörfözés" közben az utamba kerülő egyik cikkben olvasom, hogy F. Nagy Angéla ezen a napon született Budapesten, 1928-ban.

Ilyenkor azért a legritkább, hogy csak egy irománnyal ismerkedem adott témában.

Hát most sem! Az egyik hozta a másikat, és szép lassan kirajzolódott, hogy az én első "asszonyi" palacsintám épp ennek a kedves hölgy útmutatatásának köszönhetően készült!

Azaz, csak készült volna, mert a tűzhely mellett álló szemetes vödör - hol volt még az összkomfort abból a szapárfalui kedves kis egy szoba-konyha-kamrából?! - tartalma gyarapodott minden egyes adaggal.

Amikor már a harmadik is leragadt, a másik palacsintára éhes száj tulajdonosa is beállt, hogy na, majd ő megmutatja...

https://kiskonyhatunder.blog.hu/.../f_nagy_angela_ehes...

Akkoriban talán nem, de az idők azért valamelyest az én praxisomban is visszaigazolták a fenti cikk címsorát.

Továbbá a megtapasztalás aztán kiegészült azzal a "Nem akarásnak nyögés a vége." közmondást megújító változattal, hogy: "Nem járta még át a műhelyszag!"

Nyilván kitalálható, hogy ez egyébként akkor volt használatos, ha replikáztam egy dolog el nem készülte miatt!

Visszarepülve oda, az egykori szolgálati lakás konyhácskájába a vál(t)ótársam sem járt nagyobb sikerrel!

A végén már kiegyeztünk azzal is, hogy ne legyen teljesen nyers: fahéjas cukrot rá és hammmbekaptuk!

Hogy aztán ezért-e vagy sem, de unokánk egyik nagy kedvence a palacsinta lett, amit, ha úgy adódik napi több alkalommal is szívesen eszik. Én pedig rendületlenül sütöm neki a legyen 30 fok meleg is odakint!

Ám azzal a konyhai tudománnyal felvértezve, hogy a hozzávalókat nem ám egyszerre rakjuk bele a keverőtálba, hanem bizony sora van annak, mint a lepényevésnek!

Az első palacsinta sütéstől kezdve egyébként fennmaradt a házi használatú mondás arra az esetre, ha valamit nem úgy sikerült elkészíteni, mint reméltem: "Horváth Ilonát megkérdezted?"

OK, mondhatod, na, de hogy jön ide F. Nagy Angéla?

Olvasgatva is összeállt a kép, ráadásul egy csomó érdekességet megtudtam mind a privát mind az közéleti világáról, de van annak már manapság egy rövidebb útja-módja is, hogy egy-kettőre meglegyen a válasz!

És igen, ez az AI, melynek közlése szerint - és most elkotyogom, divatos szóval élve szpojlerezem - a megoldást:

"F. Nagy Angéla gasztronómiai szakíró munkássága szorosan összefonódott Horváth Ilonáéval.

Az akkor pályakezdő F. Nagy Angélát kérték fel arra, hogy a betegeskedő Horváth Ilona eredeti, nagy sikerű szakácskönyvét kibővítse és átdolgozza, amit ő inkognitóban, Horváth Ilona neve alatt végzett.

A kapcsolat főbb jellemzői

Szakmai örökség: F. Nagy Angéla lényegében a „Magyar Konyha Horváth Ilonája” lett. A közös, egymást átfedő munkák miatt sokan azonosítják a két szerzőt, munkásságuk a magyar gasztronómiai kultúra alapköve.

A „Horváth Ilona” név

Az ikonikus Horváth Ilona szakácskönyv későbbi, bővített kiadásainak jelentős részét F. Nagy Angéla gondozta és írta.

Személyes jó viszony

Később személyes barátság is kialakult közöttük.

A kapcsolat annyira szorossá vált, hogy F. Nagy Angéláék lettek Horváth Ilona egyik unokájának a keresztszülei."

További érdekességek derülnek még ki az alábbi cikkből - Mező Gábor-funok, különösen figyelem!

Többek között pl. arra is fény derül, hogyan jön a képbe Örkény István? https://gsztujsag.com/.../szakacskonyviras-nagyasszonya

Az én egykori útmutatóm pedig - a konyhai témakör könyvanyagának maradt jeles képviselője-, ma is dédelgetett kedvenc - ha a hátsó borítójától meg is vált az idők folyamán!

S ami még inkább valószínűbb, hogy mi is motiválta a mai gondolkozósom létrejöttét: eddig bírtam, és innentől már még "nagyobban" hiányzik az én drága palacsintakirályom!

2026.06.09