„1570. augusztus 16-án született megállapodás János Zsigmond és II. Miksa császár között. Ezt tekintjük az Erdélyi Fejedelemség születésének."
Egy kis válogatás azoknak, akik még a nyári szabadság előtt vannak, és úticéljuk megegyezik fent említett helyszínnel.
Augusztus 6-11-ig abban a szerencsében volt részem - hála és köszönet egy szuper teamnek-, hogy kedves utastársaimmal együtt, egy remekül megszervezett hét keretében, megcsodálhattam Székelyföldet.
Petőfi Sándor: A SZÉKELYEK
Nem mondom én: előre székelyek! Előre mentek úgyis, hős fiúk; Ottan kíván harcolni mindegyik, Hol a csata legrémesebben zúg. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Úgy mennek a halál elébe ők, Amint más ember menyegzőre mén; Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Ki merne nékik ellenállani? Ily bátorságot szívében ki hord? Mennek, röpülnek, mint a szél, s űzik Az ellenséget, mint a szél a port! Csak nem fajult el még a székely vér, Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér! (Karánsebes, 1849. április 17.)
A Mini Erdély-parkon kívüli számtalan látnivaló, az itt szerzett megtapasztalások erős lelki csemegéül szolgálnak – legyen szó a hely varázsáról vagy az ott élők „egy vérből vagyunk” – érzéséről.
Úton hazafelé megálltunk Korondon, ahol hihetetlen mély benyomást gyakorolt rám egy emlékmű. A Szakközépiskola előtt sétálva akadtunk rá a Petőfi és Kőrösi Csoma Sándor szobra között látható monumentális térkompozícióra - Miholcsa József: Erős várunk nékünk az anyanyelv című alkotására. Harminc jeles magyar író “bronzba öntött” jelképes irodalmi parlamentje ez, ahogy olvasható a Szakközépiskola honlapján.
Bakancslistás élményeim megörökíteni e helyen nagy örömömre szolgált, nagyon idevalónak érzem!
Az alábbi linken a helyszínekhez kapcsolódó művek hallhatóak:
Megköszönöm mindazok figyelmét, akik az emlékek szárnyán velem repültek!
Comments