„A latin Valentinus családnévből származó magyar férfinév, melynek jelentése: erős, egészséges.
A Bálint nevet már az Árpád-korban is ismerték. Az 1990-es években igen gyakori volt, a 2000-es években a 6-16. leggyakoribb férfinévvé avanzsált.
Tudom, hogy ma van a szerelmesek napja, és vannak, akik szerint ez botorság! Legyen mindenkinek saját akarata szerint!
Én jobban preferálom, ha nem egy napra oszthatom be a szeretetem, az ünneplést, szívesebben élem ezekben folyamatosan a mindennapjaimat. Megnyilvánulhat ez egy szeretetteli pillantásban.
Kérdezték már többen honnan ez a kitartó mosoly - talán innen ered!
Testet ölthet egy simogatásban, ha egymáshoz közelállókról van szó, de egy aprócska falatka „boldogság” a kedves csomagjába rejtve pont úgy ezt hivatott szolgálni.
Bálint napjához többféle hiedelem is kapcsolódik.:
• Ha egy hajadon ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni – de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.
• Ha egy fiatalasszony Bálint napján félbe vág egy almát, amennyi magot talál benne, annyi gyermeke fog születni.
• Bálint-napon babérlevelet kell a párna alá tenni, így a fiatal leány megálmodja a jövendőbelije nevét.
• Bálint napjának reggelén a szerelmes csók szerencsét hoz.
• A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés.
Mai vendégeim egytől egyig Bálint névre hallgatnak.🙂
Finnországban és egyes latin-amerikai országokban ez a nap nem csak a szerelem, hanem a barátság napja is.
Ehhez kapcsolom a Besenyszögön született, de Győrbe elszármazott
Boros Bálint: Két földi hihetetlen találkozása
című írásának rövidített változatát.
„András bátyám az új dél-szibériai orosz hadifogolytáborból rendszeresen kijárt a faluba munkát vállalni. Egy alkalommal észrevette, hogy a falu szélén lakó muzsik kerítés nélküli udvaráról kijár néhány pulyka a szomszédos legelőre bogarakat, magvakat gyűjteni. Azt is megfigyelte, hogy az egyik testes jószág mindig otthagyja társait. Besiet a legelőszéli árok menti nagy fűbe, és csak hosszabb idő után tér vissza hozzájuk. A falusi dolgokban jól eligazodó András bátyám gyorsan kitalálta, hogy a pulyka tojni járhat a bozótosba.
Másnap kora délután, a lágerbe való kötelező visszatérés előtt kisétált a falu szélére. Rövid felderítés után a fűvel benőtt árokba lebújva, széllel szemben, hogy az óvatos állat ne vegye észre az emberszagot, a lehető legnagyobb csendben megközelítette a lósóskák között egy nagy lapulevél árnyékában tojó pulykát. Megállt, és visszafojtott lélegzettel néhány percig így maradt. A pulyka hamarosan felemelkedett, egy kicsit megrázta magát, majd kisietett a réten bogarászó társaihoz. Ekkor András bátyám, meglátva a hevenyészetten kialakított fészekben barnapettyes pulykatojást, kinyújtotta kezét és óvatosan megfogta a nagyon régen várt zsákmányt.
Ebben a pillanatban a szemközti oldalról egy másik, nagy szőrös kéz is kinyúlt a tojás felé, és megragadta a gyorsabb fészekrabló kezét. A kettős szorításban a tojás reccsenve összeroppant. A két tolvaj hirtelen felugrott, és dühösen nézett egymásra, de ütésre emelt kezük megállt a levegőben. A két fáradt és éhes ember csodálkozva, ellágyultan nézett egymásra.
A kirabolt fészek mellett derült ki, hogy a két lesoványodott, borostás fogoly régi jó ismerősök, barátok, ivócimborák voltak a háború előtt. Egyszerre vonultak be a nagy világégés második évében, de már rég halottnak hitték egymást. Nem törődve a tenyerükről csöpögő tojással, boldogan ölelték át egymást. A csodálkozó pulykák csak azt látták, hogy a sok szenvedést megélt csont-bőr katonák válla meg-megrándul a zokogástól.”
Magyarországon (egyes források szerint) az egyetlen Szent Bálintnak szentelt kápolna a Baranya megyei Bólyban található. A "Bóly közelében fekvő Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén pedig ma is látható Bálint freskója. Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje és Szent Bálint.” (Wikipédia)
"A kápolnák a legtöbb emberben jó érzéseket keltenek. Talán mert nem kell feltétlenül vallásosnak lenni ahhoz, hogy könnyedén befogadható legyen a bennük rejlő varázslatos világ. Egy kápolnánál nem az számít az ország melyik pontján található, hogy egyszerűen vagy gazdagon díszített-e. A bennük levő erő sokkal több ezeknél. Mert minden egyes kápolnát a jó érzés hozott létre. Az emberek hálája, szeretete vagy megbecsülése. És ezek az érzések még ma is bennük vannak..." - Szajk, Szent Bálint és Vendel kápolna
A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. Bólyban van az egyetlen, Szent Bálint tiszteletére - 1771-ben - emelt barokk stílusú kápolna Magyarországon, a Bóly közelében fekvő Töttös, Szent Erzsébet-templomának mennyezetén pedig ma is látható Bálint freskója.
Balassi Bálint életében a szerelem létértelem volt. Élete folyamán számtalanszor volt szerelmes, folyton rajongott valakiért, de igaz társát végül sosem találta meg.
Versei az achrosztikon (névrejtés) eszköze révén számos kedvesének nevét megőrizték nekünk - a strófák első betűit kell föntről lefelé összeolvasni, és „lehull a lepel”.
Vajon a mai ember életében is ilyen kitüntetett helyet foglal el az igazi szerelem? Kortünet volt a reneszánszban a párkapcsolati boldogságra való törekvés, vagy a szerelem az ember igazi lényegéhez tartozó, nélkülözhetetlen érzés ma is?
Ugyan ki a meghódítandó Balassi Bálint: Második c. versének? (Megfejtés a vers végén!)
1.
Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal
szerelmét most újítja,
Elmémben, mint várban vigyázó virrasztó,
herdóját ő úgy mondja,
Tüntetvén előttem szép csillagom képét,
vélem csak kívántatja.
2.
Róla feledéken nem lehet víg szívem
mert csak őtet óhajtja,
Mint esőt aszályban meghasadozott föld,
őtet úgyan kívánja,
Tüzem enyhítője, bánatom vivője
hogy csak ő már, azt vallja.
3.
Immár őérette egyebek szerelme
nálam mind semmié lött,
Mert szeme nyilával, nagy igazságával
mint célt, éngem már meglőtt,
Bévett szerelmében, kivel mintha éngem
ő úgyan idvözítött.
4.
Siralmas nagy bánat különben nem bánthat,
csak mikor őt nem látom,
Szép kertek tömlecnek akkoron tetszenek,
víg ének is siralom,
Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom,
nincsen semmi bánatom.
5.
Törödelmes szívem édes leveliben
szinte igaz úgy indul,
Régi betegségből mint támadott ember,
újul rózsa szagátúl,
Vagy mint az régi rab szabadságnak örül,
elszaladván fogságbúl.
6.
Ínségéből immár mert engem ő kivett
előbbi szerelmemnek,
Bús voltát szívemnek lengedező szele
elverte jókedvének,
Búszerző szerelem már nem árthat nékem,
mert oltalma fejemnek.
7.
Nemrégen szép gyűrőt szerelmesem küldött,
ki rubinttal mind rakva,
Egy szép drága gyémánt kellő kezéparánt
vagyon közte foglalva,
Hozzám szerelemben tökéletes szíve
is így vagyon kapcsolva.
8.
Ajándékon viszont kiért hív szívemet
én is néki mutattam,
Szorítva kit néki szerelemnek tüzes
fogójában nyújtottam,
Fejemet, lelkemet, teljes életemet
ajánlottam s vallottam,
9.
Melyet szerelmesen és igen jó néven
tőlem, rabjától elvett,
Édes hívségében, mint erős szekrénben
bézárolván rekesztett,
Nagy igazságában, mint szép lágy ruhában
tűrve kebelében tett.
10.
Távol vagyon immár nagy keserűségem,
gyönyörű én életem,
Mely szépek tavasszal sík mezők virággal,
boldogsággal jókedvem
Azon módon rakva, nem győz örvendezni
eleget szeretőmen.
CRISTINA nevére - az Lucretia éneke nótájára
2023.02.14
Comments