Gondolkozós percek a gerbera, a lóhere és a borítókép kapcsán

A növényeknek, mint annyi másnak történetük van!

A gönyörű fehér szirmok a gerberára emlékeztetnek. Az én férjhezmenetelem idején leginkább ez a fajta csokor volt a legáltalánosabb, és hát tetszett is! Én sem lógtam ki a sorból.

Gyönyörű színekből állt össze a válogatás, bár színes fényképek meg nem készültek, így nem igazolja állításomat a fekete-fehér fotó.

Apropó fénykép!

A kalapom - merthogy az volt - olyan rendesen beigazította a vőlegényi frizurát, hogy becsületésre vált volna bárki másnak is!

Az egészben a legjobb, hogy jóllehet viszonylag népes csapat volt jelen a műteremben, de senki észre nem vette a hajhibát, csak az elkészült fotók árulkodtak róla!

Visszatérek a gerberához! Mizéria akadt már - lehet, hogy egyféle intő jel lett volna?! - az esküvői csokor kapcsán: a tőlünk nagyjából 50 km-re lévő megyeszékhely egyik virágboltjában készítették, de nyitás előtt - ami 10 órát jelentett - nem lehetett átvenni.

Ez sem lett volna nagy gond, de a vőlegényes nászmenet ebédre volt hivatalos hozzánk - és nem egy településen éltünk.

Szóval minden csúszott!

A vőfély, aki egyébként híres volt egyéni humoráról nyugtatott: "Ne izgulj! Odakísérlek én, sőt alá is írom Luki helyett a nagykönyvet!"

Aztán azért kikerekedett, mindenki az alkalomra szerződött szerepe szerint tette, ami rá várt!

A többit már fedje homály!

A lóherékről annyit, hogy az elsárgultat aznap találtam nagyjából, amikor ideérkeztem. Lekonyult, mire a sétából hazaértünk, de a víztől erőre kapott, és mit ne mondjak! Még most sem kell igazán szégyenkeznie!

A másikójuk meg annak a hétnek a közepén jött szembe velem, amelynek vasárnapja elhozza a hazautazás idejét, ami a korábbi gyakorlathoz híven most sem igazán könnyű...

2026.05.30.