A hétvégét, mely egyben az év végét is jelentette az ország másik felén töltöttem, és mondhatom, régen nem volt ennyire vidám évbúcsúztatóm. Főiskolai éveimet idézték fel a tv nélkül töltött kártyapartis esték…még szilveszterkor is! Harkányi szálláshelyünk lévén napközben a csodálatos Siklóst, Máriagyűdöt és Pécset jártuk – Vujity Tvrtko „kalauzolását” is igénybe véve!
Mai vendégem, Stábel Rezső is nyugat-magyarországi, ha nem is baranyai.
Így vall önmagáról: "Délegyházán éltem cirka 50 évet. Most az élet másfelé sodort, Mosonmagyaróvár lett az otthonom. Az irodalmat és a verseket, mindig is szerettem, szeretem. Próbálkozásaim a versek terén az őszinteségen alapulnak. Szeretném átadni a gondolataim és az érzéseim. Ez többé-kevésbé sikerül. Olvasgatok, értelmezek régi költőket, néha a napjainkban írókat is. Nem kenyerem a kritika. Azt gondolom, mindenki úgy csinálja, úgy teszi-veszi a dolgait ahogy akarja. Amennyiben ha rosszul csinál valamit, biztos hogy kap visszajelzést erről. Mindenki saját maga dönti el, mit, meddig csinál. A színvonal? Nem hiszem hogy ítélkezhetek más felett, nem is akarok. A mai világban hamar változnak a kapcsolatok. Ma barát, holnap ellenség. (Sajnos)Szeretem a természetet az állatokat. Sokat csavargok erdőkben, friss levegőn. Fotózgatok is, amatőr szinten. ( Akár a versírás). A fejlődést fontosnak tartom, ezen területeken főleg, (magamnak) hiszen a szépséget megfogni, átadni, nem egyszerű dolog. Boldog vagyok ha valakinek tetszik, akár egy versem, akár egy fotóm."
Nem kevés versét olvastam fel már korábban… mára egy újévit hoztam:
Stábel Rezső: Ébred a Nap
Reménykedtem hogy az első reggel áldott lesz majd és nem hideg ízzel tálalja majd Napom és emlékbe rakom szépségét, a köd fátyolos percet. Érte másztam meg az álmos hegyet, bíztam, reméltem hogy kapok kegyet.
Az utcák üresek kongtak, aludt a mámoros szilveszter, az akut viharos érzések, hajszálnyi vérzések zavaros világra szórtak hamut. Tomboló órákra zártak kaput. Rozsdásan nyögő vasúti sarut.
Olyan vagyok mint egy konok kullancs! Fejem tépték, testem vágyba fulladt. Utolsó erőmmel, fénytelen szememmel tiportam utat, dermedő múltat. Út, hová csalfa kátyúkat fúrtak. Tomboló érzések folyton dúlnak. Reménykedtem hogy az első reggel a csillámló szerpentines heggel vak szemem felnyitja, aztán majd elbírja a felkelő Nap szépségét: Hittel! Kapok valamit ébredő ízzel, és új helyemre, reménybe visz el.
További alkotásai az alábbi linkeken érhetők el:
Bónuszként pedig még egy nyugat-magyarországi ajánlat, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség idei naptárja!
2022.01.04
Comments