Magányos nő a hegyen
"Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált. - Mit csinálsz itt egyedül, magányosan? - Nagyon sok a dolgom. - Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit. - Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót - felelte a nő. - S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket. - Bennem vannak. - A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre. A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak - ők az én kezeim. A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak - ők az én lábaim. A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet. Ő a testem. A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem. S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű. Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem. Ő az EGO."
Túl a költészet napi megemlékezésen elsőként a fenti prózát hoztam, mellyel egyszer, nagyon régen már találkoztam. Akkor azon járattam az agyam, vajon miért pont állatokkal, még pontosabban épp ezekkel demonstrált a számomra ismeretlen szerző. Most, hogy újra találkoztam vele, elgondolkodtam azon, vajon miért nő, és nem férfi lett a főszereplő?
Vajon a nők hogyan látjuk saját magukat? És a férfiakat? Mennyiben más egy nő, mint egy férfi? Gondolkodásában, a tetteiben, az érzelmi intelligenciájában? Esetleg a logikájában? No, és mi is a helyzet a másik nemmel mindezen kérdések kapcsán? Mi a helyzet mind a két nemmel?
Weöres Sándor: A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga —
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik —
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Weöres Sándor: Tíz lépcső (A teljesség felé, részlet)
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
„Amit itt olvasol: több mint világnézet és kevesebb, mint vallás.
Több, mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.
Kevesebb, mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberért.
Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek." (Csönge, 1944-45)
2023.04.18.
Comments