Kényes téma - több év távlatából is - mind a mai napig!
Még emlékszem gyerekként hallottam a Kossuth Iskoláról, akkoriban remek röpis híreire rácsodáltunk.
Azután, évekkel később megadatott, hogy együtt dolgozhattam a már akkor is legendásnak számító Füleki házaspárral, Gizikével, Sanyi bácsival (akinek humora mai napig kedves mosolyra késztet).
Élőben meggyőződhettem az ott folyó munkáról, bekapcsolódhattam. Tanítójelöltként - akkor ez volt a megnevezése az utolsó éves tanítóképzősöknek nem itt kezdtem.
A fegyverneki 6-10 éves korosztály gyerekeivel igyekeztem ráízeledni ennek a gyönyörű hivatásnak csínja-bínjaira, szépségeire, nehézségeire), majd 3 év múltán Petruska Imre igazgatása alatt "áthelyeződtem". Az Adyban folyt akkoriban az alsótagozatosok okítása - Istenem, mennyi szép emlék! Kedves kollégák, helyzetek, no meg nehezebb szituációk is, természetesen! De az igazi nehézséget akkor még nem ismertük, legalábbis jó darabig...
Azután egyszer csak "vége lett a dalnak". Nem tudom, perpillanat mi a helyzet, de luxusnak tarok egy ilyen gyönyörű épületet kihasználatlanul hagyni a kisváros főterén. Rajtam, tudom, nem sok múlik, nekem viszont
Comments