„Nincsen magányosabb
a lelkiismeretnél,
nem falkában harap,
nem sokszorozza testvér,
mégis ezer felől
érzed, hogy meggyötör,
ezerszer húsodba tép, de
meg nem öl, jaj, meg nem öl!"
Fenti sorok szerzője Francesco del Sarto írói álnéven sok-sok alkotással ajándékozta már meg a verskedvelőket.
Nehezen tudnék legkedvesebbet választani, mert abból bizony nekem több is van. Hogy már könyvtárat is neveztek el róla, bizony sokatmondó.
Számtalan díj, elismerés tulajdonosa.
Műfordításai, külföldön is megjelent verseskötetei fémjelzik munkásságát. Érdeklődésének fontos területe a képzőművészet is.
A közéleti, politikai mondanivaló mellett költészetének másik, erőteljesen felhangzó szólama a szerelem és a házasság, az emberi kapcsolatok témaköre.
A 2021. július 20-i Jóna Dáviddal közös könyvbemutatójukon volt szerencsém jelen lenni. Életre szóló élményt kaptunk ott.
1954-től publikál.
Adja Isten, hogy még sokáig köszönthessük körünkben - szerkesztőként is - az 1937. január 24-én, Pilisen született Baranyi Ferencet!
Kedvenceimből hoztam mára!
Baranyi Ferenc: Nézni
Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.
Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.
Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.
Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbani a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mitsem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor beszélni már nem kell.
Guillaume Apollinaire Búcsúja Baranyi Ferenc fordításában
Egy avarfűszálat letépek
Az ősz meghalt hidd el nekem
Nem látsz e földön s én se téged
Avarfüvek illatos évek
S hidd el hogy várlak szüntelen.
Baranyi Ferenc: Piaf
Volt egyszer egy dalos kedvű, csúnyácska asszony,
kit leverebezett a szajnaparti zsargon,
a szürke, arctalan nép verebezte le,
mert őt fejezte ki trillátlan éneke.
Szürkéknek nem dukál színes tollú madárka,
ám egy zengő veréb nekik is jár talán, ha
elszótlanul a hit s a tépázott remény
s csak csüggedés csücsül a járdák szegletén.
Ki irigyelte őt? A könnyeit ki látta?
Ki tudja, mekkora a csillagok magánya?
(Amit a tapsvihar nem old, csak elborít,
kalitba zárva a szív rebbenéseit.)
Fényes dalesteken sokaké volt, de éjjel
maga egyezkedett a rettentő sötéttel,
amit a szerelem világított csak át,
ha az üvegtetőn a hold bekandikált –
s a csúnya kis veréb szép lett önnön dalától,
már hangja sem reszelt érdesen, mint a ráspoly,
inkább melengetőn simult a lelkeinkhez,
ahogy ágyban simul hozzánk a drága hitves.
Baranyi Ferenc: Gyöngyhalász - Jóna Dávidnak ajánlva
Amíg kitart a levegőd, merülj csak!
Nemcsak sírod - eged lehet a mélység!
Ne bénítson tovább, hogy egyedül vagy
s hallod a tenger súlyos szívverését.
Ne bánd, hogy körbenyálaznak az algák
s cápák dermesztő vicsorát se bánjad,
irányodat konokul tartva add át
magad a kincses végzet áramának.
Mert minden gyöngyért lét a tét: halálod
vállalhatóbb, mint az, hogy báva képpel
s üres marokkal buksz fel a vizekből.
S ha gyöngykagylóidat meg nem találod:
csitítsd az életösztönt, bárhogy érvel -
csakis tüdőd szétrobbanása ment föl.
Baranyi Ferenc: Betyárbecsület
Az enyim, a tied mennyi
lármát szűle, miolta
a mienk nevezett elűle - írta Vitéz,
mert még csak nem is sejthette,
hogy a folyamat visszája
még lármásabb viszályt szül majd.
Sándor pirosló arcokról és
piros zászlókról papolt lelkesen -
ezért aztán Szibériába száműzte őt
a hálás utókor.
Sohse hull le a vörös csillag - fújta
a Szilágyságból szalajtott hírlapíró,
nyilvánvaló, hogy vörösboros káprázatában.
Attila olyasmit dünnyögött, hogy
a költőnek, ha van élte még egy,
az mindenképpen a proletár utókoré.
Meg is lakolt érte: még a nevét viselő
utcatáblát is veszély fenyegeti.
A Nagy Elődök tehát
csacskaságokat locsogtak összevissza.
Miért van mégis,
hogy én még mindig
az ő csacskaságaikat rebegem fohászként?
Nyilván rosszul felfogott
kollegialitásról van szó.
Mondhatni a mundér becsületét
védem.
Ám a semminél
még a betyárbecsület is több
ebben a becsületprédáló ínségben.
Tegnap, Tiszaörsön a Himnusz közös szavalása közben felé is szállt egy éljenző gondolat! Néhány kép ide kattintva érhető el.
2023.01.24.
Commentaires