"Johann Wolfgang Goethét a vele született képességek és a szerencsés véletlenek együttesen tették a világirodalom egyik legkiemelkedőbb személyiségévé. Két korszak határán élt: az az Európa és az a Németország, amelyben fiatalkorát töltötte, még majdnem középkori jellegzetességekkel bírt, idős korában viszont, évtizedekkel a francia forradalom után, már az ipari forradalom kezdeteinek lehetett tanúja. Sokoldalú tehetsége a reneszánsz zsenikre emlékeztet: bármibe kezdett, mindenben kiváló volt. Nagyszerű és sokrétű lírai életműve van, fontos regényeket írt, drámái a mai színpadon is frissnek és erőteljesnek érződnek. Természettudósnak is jelentős volt: sokat foglalkozott ásványtannal és a Föld őstörténetével, értett a csillagászathoz, színelméleti tanulmánya pedig mindmáig az optikai szakirodalom egyik alapműve. Kiválóan rajzolt, és magas színvonalon művelte a rézmetszés művészetét. Építészeti, szobrászati és műemlékvédelmi kérdésekhez is lényeglátó módon szólt hozzá.
Hosszú élet jutott neki, és ezt a csaknem évszázadnyi időt jól használta ki. Fiatalkori teljesítményeit a szellem frissessége és lobogó heve teszi lenyűgözővé. Érettebb korában ezt a frissességet felváltja a szintézis igénye, a szerves fejlődés elvének kiterjesztése önmaga életművére is. Késő öregkorában ehhez járul a letisztult bölcsesség és a világlátás átfogó ereje, amelyhez az élet utolsó pillanatáig hatalmas alkotói energia társul. A fentiekre legjobb példa Goethe főműve, a Faust, amelyen húszéves korától nyolcvankét éves koráig folyamatosan dolgozott. Volt annyi önfegyelme, hogy ne akarja művét idő előtt lezárni, hanem hagyta, hogy a koncepció szervesen fejlődjön tovább. Volt annyi ereje, hogy újra meg újra nekigyürkőzzön a gigantikus feladatnak, és hogy aggastyán korában is tudjon eredményesen dolgozni. Volt annyi szellemi élénksége, hogy közben – a romantika térhódítása idején is – ne élje túl önmagát. És volt annyi szerencséje, hogy nyolcvanhárom éves koráig jó egészségben élt, így halála előtt néhány hónappal eljuthatott a nagy mű befejezéséig. Goethe két évszázaddal ezelőtt elhunyt, mégis eleven, kortárs alkotónak tekinthetjük. Szellemisége végtelenül gazdag univerzum, monumentális életműve teljes terjedelmében hozzáférhető magyarul is." - KULTUSZ és VALÓSÁG
Comments