Naponta többször sétálunk Atzoukival. Remek alkalom, hogy elmerüljek gondolataimban, megmerítkezzek a természet adta szépségekben, meditáljak a mit, miért és hogyanjain. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül! Ami a nóvum az talán annyi, hogy ezeket megörökítendő videós "bejelentkezések" formájában teszem. Ennek a kényelem mellett több oka is van: 1. el ne felejtsem majd leírni, ha hazaértem 2. pötyögni, írni minél kevesebbet 3. érződik a megfogalmazáson az abszolút a helyzetben - élmény, annak minden belebicsaklós szavával, ismétlésekkel 4. ez már úgyis a ráadás, hiszen három a magyar igazság. Hát kedves velem gondolkodó, köszönöm, ha figyelsz rám, már-már mondanám, hogy társamul szegődsz! Ma reggel a lányom indiai útjára, vele a fiúk be Zürichbe indultak (annyira nem szimpla jókedvből lettek kísérők, de valami jelentkezett Gabriskám szemén - talán egy csípés nyoma, szóval irány ügyelet! Remélhetően gyorsan rendeződik az eü-i állapot - hétfőn nincs suli, így rá is pihentethet! Fiúk, közülük az egyikkel nem beszélünk egy nyelvet, a másik meg serdülő, de ő meg tüneményes magyart használ, hát lerendezte az aggódó öreganyját egy üzenettel: "Nagyi, mi Sihlcityben eszünk, és megyünk shopping, jól van?" Az én válaszom meg - ami az előkészített gombás csirke pasztáról szólna, de "Nagyinyelven" marad az én menüm, nektek meg egészségetekre - kifejeződött egy puszismosolygós Jól! -ban. S ha már így adódott, hát elindítom ezt az összeállításomat, amelyet az albumos megjelenés mellett a honlapomra is tervezem elvinni! Indításképp a Két kiskecske címet is adhatnám, de esetleg bezavarna, hogy sehol egy híd!
2023.09.09.
Comments