Hogy milyen igaz, de nemcsak a kerti munkára, hanem a festésre is.
Közben pedig szabadon szárnyalhatnak az ember gondolatai.
Két dolgot mesélnék ezzel kapcsolatban.
Gyerekkoromban elsősorban a nagymamám ismertetett meg a fizikai munkával. Vitt magával a szőlőbe kapálni pont úgy, ahogy a kukoricaföldre, az ún. háztájiba.
Irgalmatlan hosszúak voltak azok a sorok egy akkora emberkének, de azt gondolom, neki is.
Így vigasztalgatott közben:
- Egyet se búsulj, ha elkészültünk, táncolunk!
Én ezt eleinte mindannyiszor el is hittem, de sem akkoriban, sem később bizony nem került rá sor!
A másik szabály az volt, hogy mindig a "köszöngetős" végével kellett kezdeni.
Hát, Mamikám, ott fenn, látod-e?!
A köszöngetős (utcai oldal) kész!
2024.04.07.