Gondolkozós percek a kincs szó kapcsán

Az elmúlt napok egyikén nagyon kerestem valamit, ami persze meg nem lett, de közben kincsek bújtak elő.

“A kincs szó egyaránt jelenthet anyagi javakat, szellemi értékeket, kulturális örökséget vagy egy konkrét családtudományi szervezetet…”

A levélírás annyira eltűnt mára praxisunkból, hogy már ez magában is egy érték!

Hátha még azon kezek nyoma, amelyek már jó ideje nem írhatnak!

A bélyegző dátuma szerint lassan 50 éve, 1975. novemberében adták postára.

Apukám címezte, anya keze nyomát őrzi a levél maga!

Abban az időben eljártak dolgozni, nagyjából 30 km-re innen, busszal, motorral, a Tüpisával - az oldalkocsis Pannóniával, melynek neve a hármónk keresztnevének első szótagjaiból állt össze.

Elmerengtem apa szépen formált betűit és anyukám írását nézve!

“A kézírás elárulja az embert, akár akarja, akár nem. A kézírás éppoly egyedi, mint a személyiség, és néha azt is felfedi, amit az eltakar…” (Stefan Zweig (1881 – 1942) osztrák író, költő, műfordító)

Mennyire igaz!!

Én kollégista voltam középiskolás koromban, innen a levél keletkezésének “körülménye”.

Most hálát érzek ezért a levélért, a megélt megidézettekért!

Általa megsimogattatódott a lelkem…

2026.06.18