Koktél

Mai posztom leginkább koktélra emlékeztet!

Elsőként Szőcs Kálmán versét hoztam, aki (Marosvásárhely, 1942. szeptember 18. – Marosvásárhely, 1973. augusztus 20.) erdélyi magyar költő, újságíró volt. „Jelentős publicisztikai munkássága. Költészetére jellemző a közéleti elkötelezettség minden pátosz nélkül, a hétköznapi emberi gondok átélése s az ironikus életszemlélet.”

MEGSZOKOM

Megszokom lassan a régi szidalmak Mindenik szép kicsi változatát, Bamba tanárok ím főnökök rajtam, Írni tanítanak újra, s a fák Újra kinyílnak, ó, mégis tavasz van!

Megszokom lassan a szótalanságot, És ugyanúgy a hiába-dumát, Verstelen éjem is megszokom egyszer, Utamon mindig egy patkány fut át. S végtelen éltem is megszokom tán.

Mert figyeljetek ide: megszoktam, hogy nincsen anyám. Megszoktam, hogy akárhányszor megírom, senkit sem érdekel. Megszoktam, hogy egyetlen szerelmem, aki úgy csókolt, mint örvény a papírhajót, most mást ölel, és őt más öleli. Megszoktam azt is, hogy letagadjam. Megszoktam írógépemet és tollamat is, bűneim részeseit, megszoktam, hogy van feleségem és nincs szeretőm. Megszoktam mindenik tébolyult gondolatom, megszoktam azt is, hogy tökfejű bohócok mikor verset írnak, hódol a cirkusz és hódol a többi bohóc. Megszoktam intelmeket és fenyegetést, fájdalmaim is megszoktam, melyek rám ballagnak hajnal felé (gyomor, máj, fej, hidegrázás, félelem), megszoktam már minden alattomos orvosságot, a világot is. S oly furcsa, hogy pont most nehéz élni tovább.

Megszokom, megszokom, megszokom lassan Vétkeim, álmaim és tudatom. Máris egy levelet írok, így kezdem: Kedvesem, élek még és tudatom, megszoktam mindent már, úgy, ahogy mondtad, ízlik az étel, a fegyver kevés, gyermeked is lesz majd, szólj néki rólam. Megszokni könnyű, csak élni nehéz.

További írásaiból készült videóim ide kattintva nézhetők meg!

Italom következő összetevőjeként jöjjön egy születésnapos gördülő kő: Mick Jagger, a Rolling Stones frontembere 1943. július 26-án látta meg a napvilágot. Ha információim pontosak, a közelmúltban esett át koronavírus fertőzésen, ám szédítő gyorsasággal vissza is tért koncertezni. Happy Birthday, Mick!

S ha már ünneplünk - az udvariassági szabályokat ugyan felülírva utóbb - köszöntöm az Annákat, Anikókat!

Nevük említésekor lehetetlen nem szót ejteni az első Anna-bálról, amelyet 1825. július 26-án rendeztek meg Balatonfüreden. Azóta pedig minden évben az Anna naphoz legközelebb eső szombaton tartják.

Juhász Gyula: Annabál

Lelkemben áll a boldog Annabál, Örvénylő vágyak táncoló csapatja. Ma nincs enyészet, mélabú, halál, Ma zászlaját a mámor fölragadja S a szív, vert életem haló patakja Ma megdagad száz zsongó látomással S a szerelem mély tengerébe áthal.

Ma újra koszorút fon az öröm És nászi fáklyát lenget a dicsőség, S a jövendőség kapuját töröm S látom magam, győzelmek ifjú hősét És vár a nagy, a holdasan zengő rét, Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem Alélva boldog nyáréji derűben.

Ó szerelemnek holdja, szűz arany, Ó fiatalság éje, végtelenség! Hiába sírok s áltatom magam, A nyár és vágy elvesztek már nekem rég S orgonahangján a sok büszke emlék Ott zsong a távol, mély látóhatáron, Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.

Végül a koktélom bizsergetően édes ízét az adja meg, hogy az elmúlt pár napban nyaralt nálam az unokám. Rengeteg jó dolgot belesűrítettünk az együtt töltött időbe, de a legtökéletesebb az érzés volt, hogy megölelhettem.

„Az ölelés egészséges: erősíti a test immunrendszerét, egészségesebbé teszi az embert, gyógyítja a depressziót, csökkenti a stresszt, megkönnyíti az elalvást, felélénkít.” (Elmore Leonard)

Ne felejtsük el gyakorolni!

2022.07.26