Gondolkozós percek - a KÖSZÖNÖM világnapjának estjén

Délután már ketten őriztünk házat! 

Miután a kiscsalád hazaérkezett, még szippantottunk abból a jó “éles” esti galgeneni levegőből.

Mivel ma ekkor először jártam házon kívül, csak most volt alkalmam rácsodálni igazán a hómennyiségre!

Hát mit mondhatnék!?

Helyenként (ez alatt természetesen pl. a nyitott előkertekre gondolok, mert a valós közterület az korrektül havatlanított!) Cuki lábai nemigen látszódtak ki a fehérségből, de ez nem jelentett számára gondot.

Én teljesen ráálltam a hólánctalpas közlekedésre.

El sem tudnám képzelni a nélküle történő gyaloglást (és most a cipőben lévő talpbetét áldásos létéről nem regélnék külön - azzal együtt, hogy közben ajánlom nagyon mindkettőt!)

A táj, a szerelmetes fáim hihetetlenül gyönyörűek, álomszépek! (Egész biztos nagyon fognak majd hiányozni ezek a pillanatok…)

De visszatérve a ma estére: én még szívem szerint hosszabban bámultam volna ezt a sötétben látható hófehér világot, de a zöldnyakörves (amit megint csak ajánlani tudok a sporttársaknak!) négylábú megelégelte, és határozottan az otthon felé vette az irányt!

Szolgálati közlemény: Melinda, ha jársz erre, esetleg - és most te olvasol engem - ma mégegyszer előjött a ZÖLD!! 

Szóval tényleg tökéletes választás volt az a kép - ha figyelünk ilyesfajta “jelzésekre” is!

2026.01.11.