Leltár

Mi jár a fejemben?

"Soha nem fordult meg a fejemben hírnévért és elismerésért komponálni. Amit a szívemben érzek, azt ki kell adnom magamból. Ezért írok zenéket."

Eddig inkább zenéje okán kedveltem. Mondom eddig! Mert bármennyit is mutatna a - ha lenne - hihetőségmérő, igazán szívemből érkező gondolatok ezek Beethoventől.

Nagyon pontos megfogalmazása annak az édes kényszernek, ami érezhető. Nem tagadva természetesen azt a tényt sem, hogy az embernek a visszajelzések szerezhetnek nagyon felemelő - ennélfogva adódhat persze lehúzó - pillanatokat is.

S bármennyire is szeretné aggyal is kódolni, ráébred Pilát Gábor nagy igazságára:

"A fejeddel ne akard megérteni a szív érzéseit, és a szíveddel megérteni a fej gondolatait."

A Váratlan utazásban elhangzik egyik mondat - amely pont úgy lehetne egy közmondásunk is - nevezetesen:

"Tétlen kéz mellett begyöpösödik a fej."

Hát valahogy így voltam én is ezzel, amikor azon gondolkoztam előre tekintve arra az időkre, mivel is kellene az aktív évek lezárását követően foglalkozni? Mert az nem volt kétséges számomra, hogy kell.

Mi az, amihez kedvet is érzek, nem tekintem kötelességnek, csak annyira, amennyire annak egészséges elvégzéséhez szükség van, mi az, amit meg is tudok oldani, megvan hozzá az a háttér, amit igényel? Nyilván nem vagyok egyedül így ezzel, mások is be tudnának ilyesfajta elmélkedésekről számolni.

Mert az kétségtelen, hogy ha elengedjük fülünk-farkunkat, onnantól nagy a kísértés, hogy belesüppedjünk a semmibe, ami pedig egy, az életét addig tevékenyen élő valaki számára bizony nagyon nem jó perspektíva.

Persze, kell az a luxusérzés, hogy azt mondhassam: ma nem lettem vele kész, megvár az holnapig.

Ugyanakkor nem lehet naponta "fényesre vixolni" a környezetet, abba nagyon hamar bele lehet fáradni.

Az első három évben ezt a "visszajárok dolgozni"-t jelentette, de mellette kezdett kirajzolódni valami...

Az üres járatokba beférkőzött az irodalom. Aztán egyre inkább teret hódított magának, magával ragadott - és ezért nagyon hálás vagyok jó sorsomnak!

Az első próbálkozásokat - amelyet én pusztán saját szórakoztatásomra gondoltam ki, és amelyekről aztán kiderült, hogy voltak még, akiket szintén kellemesen érintettek - követte egy-egy megkeresés amellett, hogy a falucskámban szerveződött kulturális csoportban is tevékenykedhettem...egyszóval kezdett valaminek a körvonala kirajzolódni.

Emlékeim közt mindig is értékes helyet foglalnak az első felolvasások egy-egy bemutatón, egy-egy megemlékező műsorban, egy-egy zsűrizés, az alkotóköri munkában való részvétel, az első hangoskönyv, a határon inneni és túli könyvbemutatók, melyek már hozták a moderátor szerepet is.

Ezen tevékenységek most egy újabb formával bővülnek - remélve az égiek támogatását is: egy festőnő képeihez írott versek bemutatása a kiállítás megnyitóján.

Ide készült a mellékelt válogatás!