TÜNDEMÉNYEK - Mese, mese, mátka...

... én ma hármat is mondtam - kétszer is!

A mai nap egy nagyon kedves meghívást tartogatott számomra. Aktív éveim utolsóiban dolgoztam együtt Kató Fruzsival és Holocsi Hajnival, akik ebben az évben az első osztályosokat tanítják. Fruzsi keresett meg a közelmúltban azzal a kérdéssel, mit csinálok szeptember 29-én délelőtt? Erre elég egyszerű volt a válasz: Majd megmondod - ha én meg épp nem vagyok foglalt! És persze, hogy ott voltam, ha ilyen szép és nemes a cél! Ugyanis: "2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja. A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé." Igazán elégedett ritkán lehet magával az ember ebben a műfajban, miért lennék pont más én, mint más? Egyben nagyon biztos voltam: ha ezzel tudok adni, úgy ki nem hagyom! A mesék a jelentőségét mind a magán, mind a "munkás" világomban igen sokra tartottam, és gyakoroltam is a lányom esetében pont úgy, mint később az unokámmal együtt töltött időben, és természetesen az iskolában is. Tavalyelőtt Koczó Eszter óvónő hasonló megkeresésére is szívesen mondtam igent. Jó szívvel emlékszem arra a napra is a mellékelt felvételekkel. Az sem kizárt, hogy az akkori ovis közönség soraiból ma, a két osztály valamelyikében is ült hallgató. Mégegyszer nagy hála és köszönet minden érintettnek! Azt gondolom, sokkal szegényebb lettem volna a mai délelőtt nélkül.

További képek ide kattintva érhetők el!

2023.09.29.