"Érzem a színeket, a feketét, a vöröset, a kéket, értem a szellemét a szépnek és a féktelenségnek. Felelek a Napnak, ha nevemen szólít, áldozom a fagynak, ha a tűz elbódít... Szánom a szíveket, ébredést szítok és halált, védem a csókokat, ha egyszer megtalált. Minden szenvedésem igaz, s gyarló szenvedélyem is, tudok lenni bús, megértő vigasz és bántó, védhetetlen gaz... Csak egy nem tudok, nem önmagam lenni, álom kérget kapargatni, csenni."
Comments