Gondolkozó percek a Mikulás és a mézes

Mit mondhatnék a mézessüti befejező “hadművelete” után!?!?!!? Hát isteni lett!

Gizum, drága, köszi a közös sütés élményét, így az ünnepek előtt nem sokkal!

A hozzám érkező Mikulást biztos, hogy a veled készített mézespuszedlivel kínálom!

Merthogy jönnie kell, az tuti!

Persze az utolsó képre koncentrálva, adott is a válasz a december 6-ra várt személyét illetően: én biztos eszem belőle!

Ezzel együtt mai napig előttem a drága lánykám cca. 5 éves körüli arca, amikor is - buta felnőttként - feltettem neki a Mikulás létezését illetően érdeklődésem mondatát…

Felbátorodtam, hiszen az ilyen módú megfogalmazása:” - Tudom, hogy ha a Mikulásnak megüzenem, hozna nekem Barbie autót, de annyi pénze még neki sincs!” azt engedte sejtetni, tiszta sor: a szülők utalnának a piros csizmás számlájára.

Valamiért azt feltételeztem, van annyira “képben” gyermekem - közgazdaságilag meg egyáltalán is-, hogy annyit nem volt képes gyűjteni hosszú élete során a fehérszakállú, hogy anyagi megtámogatás nélkül meg tudja venni azokat a korszakos csodákat, amelyek azokra az évekre volt jellemzőek!

Akkor azt gondoltam, hogy már eljött annak az ideje, próbáljam - legalábbis - megfelelő mederbe terelni ezt a sarkalatos megválaszolandót…

Hát, elkapkodtam, ami még ma is valahol szívfájdalmam! (Ha meg még most is ide “nyúlok vissza”, még inkább!)

Azt a csalódott drága kis pofiját nem lehet elfelejteni!

Ebből tanulva aztán, ha jött a gyerekektől az érdeklődés, hogy “Tanító néni, akkor most van Mikulás vagy nincs?” biztos válaszom volt, amely egyben kérdőjelre intonált:

“Te hogyan képzeled?”

Egy szó, mint száz: mindennek megvan a maga ideje!

A mézespogácsa sütésének is!

Jó érzés, hogy vevő voltál az ötletre, Gizikém!

Az meg a non plus ultra, hogy ilyen finom is lett!

Mindenkihez jöjjön el a kedves Télapó, ha nem is hull a pelyhes, fehér hó!

Megsúgom, ami fennállásában én - az előttem álló napokat valamelyest látva azért - reménykedem is!

De az már egy másik történet…

2025.12.05.