Gondolkozós percek a mit és hogyan kapcsán

Ok, ha végignézted nyugodtan minősítheted kacsauszinak!

De! Mert nincs kacsám (sem), így én leszek, aki lelocsolgatja magát a frissítő vízben!

Nézzük a sztoriját!

Ahányszor leültem Vakondkához pihenni vagy lustítani, esetleg csak belebámulni a semmibe,

mindannyiszor volt valamiféle hiányérzetem.

Pontosabban ha a semmibe, akkor nem zavart volna, de az elém táruló borostyánsziget valamiféle folytatásért kiáltott!

Végül két dolog maradt meg az opciók közül: sziklakert vagy valamiféle víz.

Kövem nem volt, beszerzésére sem láttam különösebb esélyt, hát számba vettem mindazt a vizes megoldást, ami kis utánajárással kivitelezhető!

Kádat beszereztem az éppen soros “dejóhogyitt vagyunknálunkmindentisvehetsz”kipakolós árusnál, azután egyik ötlet hozta a másikat!

A zöld kád besimul a borostyán közé, a portán található téglák egy csapatba verbuválódtak, én meg jól elfáradtam!

Jut eszembe: lehet, hogy be kellett volna szóljak a vakondnak, akkor talán segített volna ásni!

Hát így volt, ha nem is mese volt!

Most pedig, miután kigyönyörködtem magam a végzett munka gyümölcsében, megyek és úszni ugyan nem, de lelocspocsolom magam a nemlétező kacsáim helyett…az az egy meg, aki társult Vakondkához, pont olyan komolyan gondolja a “Ha” kezdetű mondatot, amilyen határozottan álldogál annak a bizonyos mondatnak a végén! Szóval…

2026.06.17.