Gondolkozós percek egy mondóka kapcsán

Gondolkozós percek egy mondóka kapcsán

Alábbi gondolkodásom vonatkozó részével igyekszem támogatni egy tüneményes testvérpár abbéli munkálkodását, hogy remek munkájukkal népszerűsítsenek egy szuper kezdeményezést! Szilvi, Lili, Timi, hajrá!!!!

“Ez elment vadászni, ez lelőtte…”

Ismerős, ugye!?

És persze van folytatása is!

Hagyománytisztelő, irodalomkedvelő Nagyiként naná, hogy megtanítottam Gabrival is!

És persze, hogy szenzációsakat kacarásztunk már pici legénykorától az icipici mind megette részhez érkezve.

No, tegnap vadászni ugyan nem voltam - bicajozni viszont igen, és sajna, de ma cseppnyi reménnyel sem kecsegtet az időjárás jelenlegi állása. 

A beteljesületlenre ítélt vágyak témakört mellőzve azonban maradjunk a tegnapnál!

Szóval kedd!

Csodás idő, napocska is befigyelt, ergo minden szuper! Jöhet a bicikli!

Hazaérkezve az elfogyasztott kalóriáim pótlást kívántak, így - gondoltam- egy finom sült pontyszelet tökfőzelékkel tuningolva menü tökéletes lesz!

Figyeltem arra is, hogy a krumpli az egyik number1 fogás számomra, azt a köret reszelt tökébe belecsempésszem!

Bár ne tettem volna!

A frissen portámra érkezett késduóm átvételekor lemaradt a lyukas kétfilléres, vagy min. 20 fillér viszontadása…

Csak erre tudok gondolni!

Merthogy innen válik igazán érdekessé (vérfagyssztóvá!) a story!

A krumpli konyhakésszé tételéhez ki kellett bontani ezt a bizonyos kést a csomagolásból… Veszed?

Jó, lett volna már meglévő vágóeszköz is, de az annyira hogyismondjam, kézenfekvő lett volna. És egyébként meg a próbálás indokolt volt!

Szummaszummárum, jól megsebesítettem magam vele!

Az istenért nem akart elállni a piros lé!

Beteljesülhetett a végzet: nem adtam az ajándékért szúrós szerszám lévén nemhogy egy lyukas kétfillérest sem, de még csak a fellelhető húszfilléresek egyikét se!

Előbb-utóbb azért stabilizálódott a helyzet, a rá tekert papírnak hála jó nagy babus éktelenkedett a bal mutatóujjamon!

Lehet, jobb lett volna… de nem a jobb volt!

Este 6-tól - ahogy mindez Tiszaörsön lehetséges - tutiszándék volt egy kis mozgás Szilvivel a MűvHázban.

Szerinted mikor fogtam rá úgy a baleset áldozatára/áldozatával, hogy az újra levezni kezdhessen!?

Persze, hogy!!!

6 előtt néhány perccel!

Gyorsasági “tűzoltás” meg az ég megkegyelmezett- állapot következtében azért csak odaértem.

Helyismerettel rendelkezőknek nem újság, másoknak mondom, hogy a helyszín a Kossuth 3. Én az 5 vagyok!

Szóval tüneményes lelkes kiscsapattal igyekeztem követni Szilviát - bevallom, nem kevésszer a saját koreográfiámmal!

A szeretnivaló az is ebben a kedves trénerben, hogy maximálisan elfogadó e tekintetben! Sőt! Kedvesem mosolyog is hozzá!

Szeretettel ajánlom mindazoknak, akiknek adott a lehetőség!

Ami még nagyon mellette szól, hogy számomra reggel sem adódott nagyobb gond az ágyból való kikászálódás területén!

Ami viszont probléma maradt, az a “babámmal” való együttműködés a mindennapi tennivalók mezején!

Ötleteket kommentbe várok!

Pikáns megnyilvánulásokon tudok mosolyogni, de jelzem az a fajta segédeszköz, ami simán elsőre ajánlásra kerülhet hagy némi kívánni valót maga után: ez az én bal mutatóujjam, annak a valaminek meg nyilván nem ez a mérete…

Perpilla a megszabdalt gumikesztyű mutatóujja egész jó megoldásnak tűnik!

2026.01.28.