Gondolkozós percek a nemzedékek kapcsán
- Dávid Rozványi
- Jun 30
- 2 min read
Szóval a tükör időnként zavaróan éles képet mutat! És itt nem a ráncokra gondolok!
Gabri, anyucija meg én, ugye, három nemzedéket képviselünk.
Nyilván van, amit az ember dettó és van, amit közel sem úgy alkalmaz, mint ahogy egykor élte/látta. Ennek vannak szubjektív okai, ahogy objektívek is.
És még kell állapítsam, ez teljesen rendben van!
Tetszik vagy sem - ez a helyzet!
Nagyon nem mennék a témakör mélységeibe, jóllehet volna róla min gondolkodni!
Egy valamiről sosem kellene elfelejtkezni:
“ A nemzedékek közötti szeretet és tisztelet a családi és társadalmi kohézió alapja.”
Egymástól távol élve pont annyira fontos, mint egymás közelében tudni, gyakorolni mindezt!
Számomra is fontos a mozgás, de az utánam következőim életében még inkább központi helyet foglal el. Szerencsére!
Tegnap nem igazán volt jelentős a gyalogosan megtett út.
A maival azért javítottunk a túratérképünk mutatóin!
A lechi felvonók közül egy kisebbhez érkeztünk. A terv az volt - mint ilyenkor lenni szokott: gondolával fel, ott ebéd, majd gyalog le!
Más esetekben gyalog fel, egy étkezésnyi pihenő után meg járművel - ami lehet kabin vagy még több személyt befogadó alkalmatosság - le.
Nos, a mai, látnivalókban gazdag kirándulás is a felejthetetlen élmények tárházát gazdagítja.
A gondolából kiszállva - rám való tekintettel - egy gyerek tanösvény lett a kiszemelt: a Szitakötő - túra útvonala.
A járható sáv hol jobb, hol bal oldalán fából - mi másból van itt sok!? - készitett állatfigurák kísérik az erre járót.
Helyenként - morbid ugyan, de koporsóra jobban emlékeztető - faládák interaktív megoldást alkalmazva gombnyomásra tájékoztatást is adtak növényekről, állatokról - elsōként a névadóról, a libellenről.
Az elsőt egész pontosan a Szitakötő - tónál találtuk.
Álomszép volt az erdei szakasz is, ahogy kiérve is lélegzet elállt a látványtól!
A hütténél elfogyasztott ebéd után nagyjából még ugyanannyit sétáltunk, mint eladdig!
Lenézve az úticélhoz elénk tárult szinte a teljes - mondhatni - falatnyi település.
Hazatérve most fekszem egy gyalogbékát imitálva, és kopogtatom ezeket a sorokat!
Közben meg már a mai úszásadag gondolata foglalkoztat - egyelőre azonban csak elméleti síkon…
A Szitakötő - túra után elköltött ebéd kalóriáitól való szabadulhatnékunk további gyaloglásra késztetett.
Csodás épületek, zömében hotelek fogadtak - köztük az, ahol Diana is rendre megszállt síelő programjaik idején fiaival.
“Diana walesi hercegné az ausztriai Lech am Arlberg luxus-sípályát választotta titkos menedékhelyéül az 1990-es évek elején, hogy elmeneküljön a brit média elől. A hercegné rendszeresen látogatta a falu híres szállodáját, a Hotel Arlberg Lech-et, ahová fiait, Vilmos és Harry herceget is magával hozta.”
Azután van a képek között egy figura - tisztára Rejtő Jenő egyik alakját idézte meg számomra!
A finomságos fagyi - na, hát még dobtunk fel magunkra néhány grammot! - behammolása az ő “emelő karjaiban” történt.
Nem mondom, meg is küzdött a feladattal, rendesen!
Még napsütésben, de kellemes hőfok társaságában - ahogy a kijelzőn is látszik - hazaértünk.
Most épp nemzedéki triónk negyedik tagja keresi a helyét a kintről behallatszó égi hangoktól parázva.
Én meg erős és mély hálát érezve köszönöm meg mindazon élményeket az utánam következő(k)nek - immár két nemzedéknek!
Van, amikor nagyon kevés minden szó kifejezni azt, amit érez az ember!
Közben meg úgy tűnik, a mai vizes programunkhoz lehet, hogy elég kilépni a házikó ajtaján…
Innen visszatekintve azonban jelenthetem, hogy Gabrival egy órácskát “lapátoltunk” odalenn a poolban!
2026.06.30.
Comments