Igen, más a név!
Tün(d)eményekből TündeMények lett..kísértetiesen emlékeztet a Tünde Mémek-re, talán nem is véletlen…
Egy fejezet véget ért…
Még ugyanazon a napon, amikor az a bizonyos fejezet (is) lezárult, kaptam két verset: Egyikben a „most” -nak jut kiemelt szerep, a másik nem pont ezt üzeni…
Az ember időnként leltározik: mire futotta ennyi meg ennyi idő alatt, azt hogyan tudta kamatoztatni, megélni, stb.
Ilyen és ehhez hasonló kérdések találtak meg az elmúlt napok során.
Igyekeztem úgy rendszerezni, hogy ne kelljen később „nahátokkal” szembenéznem.
A sors olykor tálcán kínálja a megoldásokat, de az ember van annyira vak(on szerelmes, pl.), hogy ne lássa azt, ami „kiveri a szemét.
Majd sajog már egy seb jó ideje, de fél a gyógyulást elősegítendő lépni.
Aztán találkozik többféle megközelítéssel is, amit az élet kínál fel számára.
A tervezgetőnek hajmeresztő azzal a tanáccsal találkozni, hogy most élsz!
Közben pont ő az, aki erre hívja fel a figyelmed.
Megint más valaki azt szedi rímekbe, hogy a most egy dolog, de amit hoz, azzal tudj gazdálkodni!
Csak kapkodom a fejem!
Életem korábbi szakaszában azt volt jellemző: jött valami csodajó/csodaszép,
hát örüljek neki. Igyekeztem is megélni, de a pillanat boldogságát „lenyomta” a Jó, de mi lesz ezután? - kérdés.
Azt hiszem, mára vagyok már olyan „öreg kislány”, hogy megfogadjam Helen Russel intését:
Ne felejtsd el az élet apró örömeit - gyújts gyertyát, főzz magadnak egy csésze kávét, egyél egy kis péksütit. Ugye? Máris jobban vagy!
Comentarios