A kép pár pillanattal ezelőtt készült, a történet(ek), amelyeket előhívott egy, sőt évtizedes emlékek.
Ígérem, nem megyek át "főzőoldalba", de amit még szeretnék osztani kapcsolódik ehhez az olykor igen, olykor nem szeretem elfoglaltsághoz.
Tavaly pár napot nyaralt nálam (is) - ahogy remélem idén sem lesz másképp - Gabri.
Akkor tüneményesen rácsodálkozott, hogy ő itt szeretve van, és nemcsak a Nagyija által.
Tegnap a tavalyi történés szereplőitől érkezett egy kis kert csemege cukkini, kapor, csillag - és főzőtök formájában - ebből készült a fotomontázs.
A június eleje pár éve egy nehéz dátummá is lett saját családtörténetünkben - elveszítettem az utolsó szorosan vér szerinti rokonomat, anyukám öccsét.
Gyakran elhangzik, és tulajdonképpen vallom én is, hogy'
"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, és akit szeretünk, azt nem felejtjük el."
Igen, eltárgyiasult emlék nem annyira, viszont egy-egy megtörtént esemény felidézése hathat jótékonyan a hiánnyal küszködő lelkére...
Történt jó sok évvel ezelőtt, a múlt században, amikor még mindenki a földi világban létezett, hogy egyik augusztus elején házassági évfordulót mentünk köszönteni. Akkoriban bizonyos dátumokat, azok évfordulóit meg is "ültünk".
Életemben akkor először kóstoltam meg a töklecsót, amely nem sokban tér el a hagyományostól, csupán a paprika helyett patisszont (csillagtököt) darabolt bele a háziasszony. (Nem mondom, hogy nem hangzott el poénos megjegyzés, mely a menü és az adott ünneplést karikírozta volna kicsit, de ez úgy volt nagyon aranyos, ahogy volt.)
Azóta már nem csak ebből az egyébként rántható finomságból, hanem pl. cukkiniből is gyakran készül a konyhámban egy -egy fogás...ahogy történt ez ma is! Aktuálisan a hagyma nem darabolva, hanem félbevágottan került a cukkinilecsóba.
Ha eddig eljutottál az olvasásban, azt külön megköszönöm, és vond le belőle a saját tanúságodat!
Én nagyon tudnám értékelni, ha augusztus elején ehetnék még mindig abból finomságból, de ez már nem jöhet el...
S hogy miért is írtam le?
Részben mert kapcsolódik a Lőrinczi Emese -féle gondolathoz...
És mert azt gondolom, a felénk érkező figyelmességet nem lehet elégszer megköszönni, de legfőképpen addig kell, amíg van rá módunk!
Kedves kedves Szomszédék, tényleg nagy köszönöm!
Comments