Gondolkozós percek egy nyári reggel kapcsán

A ház csendes.

Tegnapról tudom, hogy a fiúk nagy alvással akarják indítani a napot.

A reggeli kötelező ágytornát követően (Nono, kis huncut! Má’ mire gondoltál!?)

Mielőtt bármi pajzán gondolat jönne elő, azokra a még ágyban elvégezhető mozgást elősegítő/javító gyakorlatokra utalok, amelyekbe lépten-nyomon belefuthatunk egy ideje itt a Facebookon a különféle, nyirokmasszőrök áldásos tevékenységét hirdetendő tájékoztatóknak hála.

Persze ott voltak korábban is, csak az én figyelmemet kerülték el.

Ha téged még nem vonzottak be, azért nyugodtan vess rájuk egy pillantást! Megtapasztalásom szerint megéri!

Szóval ott jártunk, hogy némi megolajozást követően ha nem is kipattanó, de legalábbis nem annyira feszülő lábakkal kilopózom a szobámból.

Madárdal hallik, néhány kakaskukorékolás is, és az a mélységes mély nyugalommal összeölelkezett csend fogad, aminek az üzenete, hogy jó helyen vagyok.

Még az éjszakai outfitben, kócosan, reggeli és fogmosás nélkül kiülök a ház elé.

Az a picinykét már-már csípős hűs a levegő, ami még nagyon jól tud esni! Dehogyis fázom, miközben “beborít a hideg” 16 mérhető fok képében.

És gyönyörködöm! Abban, amit látok, ami körülvesz, abban, amit érzek, élek.

Küldök egy “jó utat”- gondolatot a már hegyi utakon futó lányom után - csodálva az akaratetejét, kitartását, ahogy örömét leli mindebben! Naná, hogy teszem ezt nem kevés büszkeségem kíséretében!

Amikor pedig a legények “véget vetnek a zenének”, pontosabban az alvásnak, összeszedelőzködünk és Lechben találkozunk vele.

Cikáznak a gondolataim! Most épp az jut eszembe, hogy otthon ilyenkor a kertitatással kezdek!

Tudom, képben vagyok az épp érvényben lévő “intézkedésekkel”, de egyébként sem a kerti csapból jön az éltető. Apukám meghagyta az egykori kerekes kutat - ha a felső részt át is alakította “húzósra”.

Igazad van! Ha eddig nem is, most elveszíthetted a fonalat a pontos leírásomat illetően!

Lényeg, hogy mára meg már egy szivattyú emeli ki a vizet!

Szóval haza is gondoltam, két nemzedéknyi lét “összeért” - miközben ülök itt a ház hátsó teraszán a finom hegyi levegőt beszippantva, a szemeim előtt elterülő mesebeli hegyeket nézve - a távolba merengve mérhetetlen hálát érezve…csak így, reggeli kócosan!

2026.07.05.