Gondolkozós percek “Ó, nee!” témakörben

Van az úgy, hogy megfogalmazódik az emberben: “Na! Mostmár aztán tényleg elég!”

“Teljesen megértem, ha most úgy érzed, hogy összecsaptak a hullámok a fejed felett. Nem véletlenül mondja a magyar: „a baj csőstül jön”, vagy hogy „szegény embert még az ág is húzza”. Amikor egyszerre több negatív dolog történik, az emberi agy hajlamos túlterhelődni, és úgy tűnhet, mintha minden összeesküdött volna ellened.”(AI)

De mert már a jó öreg Heltai Jenő is megírta

A néma levente című alkotásában, hogy

“… Az élet szép. Tenéked magyarázzam?…”

A nem néma, és főleg nem leventés mivoltúban is megfogalmazódik az

“Á, ugyan! Mikor éri még el a templomtorony magasságát?!?”

kérdés, és újult erővel inkább megy a tegnap egyébként csilli- villi udvart “meg” - pontosabban az ünnepi hangulatra gondolva a korrektebb “fel” igekötőt használva cselekedni, vagyis szabadítani - a diófa lehullott áldásától!

És akkor még hol áll a koffer a rajtra kész -

állapottól?!!

2026.10.22.