„Az óda (görög ódé 'ének') a 18-19. századra kialakult hagyományos felfogás szerint a lírai költészet egyik nagy műfajcsoportját képviseli a himnusszal, ditirambussal, rapszódiával együtt.” http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Oda.htm
Az elmúlt napokban kísérőmmé szegődött József Attila Ódájának Mellékdala
Innen jött az ötlet a mai poszthoz: mi mindenhez írtak eddig ódát?
Például a nyugati szélhez. Percy Shelley alkotásával kapcsolatban jelentek meg Németh Beatrix alábbi sorai, melyekkel lehet vitába szállni, hogyan is éljük meg manapság az évszakváltásokat, ám ez mit sem von le a gondolatsor szépségéből. Nem mellékesen már szeptembert írunk!
„Az ősz átmeneti állapot. Végignézzük, ahogy szépen lassan elmúlik a nyár, a falevelek ezernyi színre váltanak, még élvezzük a kavalkádot, az élénk, harsogó árnyalatokat, aztán lassan minden elsárgul, megbarnul, és tudjuk, itt a vége. Meghal kicsit minden, elmúlik, nincs tovább. Hideg jön, fájdalmas a meleg napok után a ború, az eső, a nyirkos, csontunkig ható szél. De kibírjuk. Azt is, amikor beköszönt a tél, mert olyan biztos, mint ahogy a nap keleten kel, hogy jön a tavasz, lágy meleggel, majd a nyár tombol forrón, és mire észreveszed, kezdődik az egész elölről. Az évszakok váltják egymást, s mire mind a négy elmúlik, egy év telik el, egy rövid év, de mennyi színt, és milyen sok változást tartalmazott. Csak a szél látja folyamatában mindezt, mert ott van mindenhol. Ott volt és ott lesz mindig, mert a körforgás és benne az élet örök.”
„Az Ódák könyve (vagy más néven Salamon ódái) korai zsidókeresztyén énekeskönyv. Örvendező és hálaadó imádságokat tartalmaz.”
Született óda a bűnhöz Babits Mihálytól, mely versben a költő a lázadás erkölcsét hirdeti, azt a Bűnt magasztalja, amelyet a bátorság, az új utak fémjelzik.
Született óda Berzsenyi Dániel tollából A magyarokhoz címmel.
Született óda a görög vázához, csalogányhoz ugyanazon költőtől, John Keats-től.
Vészi Endrétől ismert egy óda a buszbérletéhez, Illyés Gyulától pedig a törvényhozóhoz.
De találtam ódát a borhoz is kortárs költőtől, Heniger Istvánné/Barabás Mariannától, aki így vall önmagáról:
"Nyugdíjazásom előtt kezdtem írni, de már gyermekkorom óta szeretem a verseket, rímeket. Nekem ez olyan, mint a zene. Először a Poeten publikáltam, de több verses oldalon vagyok. Nagyon ritkán dolgozom át műveimet. Ezek egyszerű, őszinte vallomások."
Hírére akadtam, hogy két táncoló egri kukásfiú is kapott magasztaló sorokat.
Folytathatnám a sort, és egyszer úgyis eljutnék oda, amivel kezdtem - a gyönyörű, szerelemhez írt himnuszokhoz.
Azt gondolom(!), bizonyos terjedelmi, stilisztikai megkötöttségeken túl, a pengetős hangszer megléte nélkül is (megkülönböztetésül pl. az elégiával, azaz a fuvola által kísért dallal szemben) ódává lehet olyasmi, ami számunkra nagyon különleges, mint pl. a neve valakinek a neve...gondoljunk csak pl. Szabó Lőrinc remekére:
... ugyanakkor az érzés is, melyről Nemes Nagy Ágnes "ódáját" hoztam még ide:
Megköszönve a figyelmet, mint minden alkalommal, úgy most is szívesen veszem a továbbgondolást, kiegészítéseket!
2022.09.06.
Comments