Gyarmati Gábor feldolgozása bennem egy régi emléket idézett meg. Egyik középiskolás történelem órán vagy előkészítőn - már nem emlékszem pontosan - feltette a Tanár Úr a kérdést: Mit gondolnak, mit mondhattak az utolsó szó jogán a kivégzésre ítéltek?
Érdemleges választ adni mai eszemmel is azt gondolom, akkor, ott túl nagy feladat lett volna. Ahogy akkor sem, ma sem biztos, hogy könnyen megbirkóznék vele.
Azután, jóval később valahol olvastam ezekről a lehetséges gondolatokról. Most pedig itt ez a vers. Örömmel választottam megemlékezés céljából különlegessége okán is.
"Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon:
Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézićh Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes, valamint Batthyány Lajos miniszterelnök halálának napja a forradalom és szabadságharc leverésének szimbóluma lett.
1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850 február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott...."
Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.
Ezek voltak az aradi vértanúk utolsó szavai kivégzésük előtt
"Mindegy, kik beszélnek hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni?
Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen.
Egyáltalán, semmit ne várj hazádról. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki a parancsot nem ismeri."
Márai Sándor: Füves könyv (részletek)
Ide kattintva olvasható el Baló Béni református lelkész visszaemlékezése Kacziány Géza lejegyzésében.
Még egy formabontó ünnepi megemlékezés Rozványi Dávid tollából:
2023.10.06.
Comments