Gondolkozós percek az önvizsgálódás kapcsán
- Dávid Rozványi
- Jun 29
- 2 min read
"A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább."
Fenti sorokat hívják elő a képek! Mindkettőt nagyon szeretem!
A korábbi Tiszafüreden, az akkori Tiszavirág Fesztiválon, a másik a Nógrádi várnál készült! Van köztük hét év!
Lehetne boncolgatni azt a magatartást, amit a két felvétel sugall - hozzátéve, hogy telefonról nézve, nem mikroszkóp alatt vizsgálva!
Megpróbálom külsősként szemlélni, ami mondjuk helyből lehetetlen, de pont azért.
Ismerős, ugye?
“Azt mondták, lehetetlen, ezért megcsináltam."
Szerintem legfajsúlyosabban nyilvánul meg az egymásra, az odafigyelés - a tevékenységben társakra, a másikon pedig azokra, akik megtisztelnek figyelmükkel, úgy, hogy közben láthatóan jól érzem magam.
A közös munkálkodás íze, öröme egy ügy érdekében. És az az ügy a társakkal/társsal való együttlélegzés.
Azt nem egyszer megtapasztaltam már, hogy lehet bármilyen mélypont - mentális, fizikális, egészségügyi, lelki, stb. defekt a háttérben, arra az időre amíg előadás van, annak szolgálatát meg nem zavarhatja semmi az előbb felsoroltak közül. Ha kicsit - vagy nem is kicsit - túloznék azt mondanán: szent és sérthetetlen az az idő, amíg megtisztelnek a számomra/számunkra biztosított idejükkel az érdeklődők. Addig minden búbaj felejtődik!
Ami az igazán gyönyörű, hogy ez nem is jelent nehézséget! Sőt! Erre meg talán a később készült fénykép a bizonyíték.
Azért hidd el megterem bennem is a meddig lehet- kérdés...
Természetesen elengedhetetlen az összképre is figyelni, de addig amíg így érez az ember, szerintem addig szabad, azon túl tilos!
Szerencsére úgy érzem, hogy a hozzáállásom alapvetően mit sem változott.
Talán annyiban, hogy tudok/merek/akarok jobban szelektálni.
Érdemes időnként az önvizsgálat ezen módját is gyakorolni!
Nekem most nagyon kapóra jött ez az Akkor és most szolgáltatta lehetőség!
Hálás vagyok érte!
2026.06.29.
Comments