"Költészetének szélsőséges kettősségét mutatja két verseskötete: Szeretet és Párhuzamosan(1888–89). A Szeretet vallásos, barokkos szépségű versei mellett a második kötet érzékisége, szörnyű látomásai döbbenetes ellentétei az első kötet versvilágának (a második kötet címe arra utal, hogy ezek a versek az előző kötet verseivel egy időben születtek).
A megtérés, a megtalált hit verseit tartalmazza az 1881-ben megjelent Jóság című kötete, amelyet a börtönből való szabadulása után jelentetett meg. Szintén vallásos költeményeket közöl az Egykor és nemrég (1884) című kötete. A Párhuzamosan kötet szélsőségeit példázza az élete utolsó szakaszában megjelent – a korábbi művek színvonalát csak ritkán elérő – néhány kötete (pl. Meghitt liturgiák, 1892; Szitkozódások, 1896).
Verlaine a varázslatos pillanatok költője, nem teljességre törekszik, mint Baudelaire vagy Mallarmé – de a hangulatokat talán egy költő sem tudta oly szépséggel megörökíteni, mint ő. A francia nyelv egyik legnagyobb mestereként tartják számon. Kedvelte a klasszikus formákat (pl. szonett), legjellemzőbb műfajai a dal (chanson) és a hangulatfestő miniatűr.
A magyar költők közül nagy hatással volt Adyra, a nyugatosokra, de még az Ezüstkor költőire is." (SuliNet)
Comentarios