Mai anyagom több szempontból is rendhagyó.
A főszereplőtől alig 30 km-re élek, mondhatni földik vagyunk.
Érdeklődésének egyik nagy területét képezi a török kultúra, mely iránti vonzalmamat a „Nomen est omen” jelentősen meghatározza.
Mitat Çıbuk: A Kedves
(költői próza)
Nem ugyanazon város gyermekei vagyunk, nem voltunk egymás játszótársai az utcán, bizonyos dolgokról másként
gondolkodunk, mégis, mintha egyforma természettel lennénk megáldva.
Soha nem kerestük egymást, de kaptunk egy esélyt a sorstól. Azóta, bármerre jársz, egy lépéssel mögötted követem életed tavaszát, mint egy igaz barát.
Megcsókolnám a földet is, ahol érintette lábad, s bár sohasem láttalak, nem ismerhettelek, mégis, mintha egy kedves, régi történet lennél: a legszebb álmomból léptél elő, a sors hozzám sodort, és egy pillantás alatt megszerettelek.
Elmerültünk egymás tekintetében, körülöttünk megszűnt a világ, és megnyílt az út lélektől lélekig. Erős, szívbéli kötés ez, olyan, akár a kanca vonzalma a hozzá illőhöz...
Az éveken át rejtve hordozott teher gyökere megfakadt, és meghozta a gyümölcsét. Ez olyasmi érzés, mint mikor a hangya terhétől szabadul. Legyőztük a hegyeket, mint *Ferhát, kitűztük a türelem és harmónia zászlaját, elfedtük sebeinket, s ha kezünk imára emelkedik, fülünkkel már a reggeli ezanra*** figyelünk, és hálával telve, megtisztultan ereszkedünk az imaszőnyegre.
Könnyeinkkel cementet gyúrtunk a szerelem apró homokszemeiből, szívünkben felépítettük a szeretet palotáját.
Szerelemre szomjazó, fakó, kiszáradt ajkam enyhülést – téged – áhít a sivatagban.
Gyere, kedves, csókolj!
Ajkad rózsa-vörös legyen, mint a vérem!
Küzdelmes évek után, tövises sorsunk végre rügyet fakasztott, és felvillant a remény.
A parázs fellángolt újra, de ellenségeink miatt szerelmünk mérgező lett, mint a leander virága.
Amint a könyvekben is, történetünk múlttá lett: sorsunk terhei visszatértek.
Életünk könyvében új fejezet indul, de viselnünk kell a szenvedéseket, akár hosszú éveken át, mint Juszuf és Zulej-ka**** tette ...
* Ferhát a szerelmes fiú, aki a legenda szerint minden akadályt legyőzött Sirinért, a szerelméért. Átvitt értelemben gyakran használják ezt a perzsa eredetű szót.
** Az imára ég felé emelt kéz a miraçra, a mennybemenetelre emlékeztet az iszlám rituáléban.
*** Ezan – a müezzin imára hívó éneke. Az első reggeli ezan, a napfelkelte
urán inti a muszlimokat arra, hogy Isten hatalmas, legyen a nap minden
cselekedete az ő dicsőségére, a hit tisztaságára, az ember gyarapodására.
**** Juszuf és Zulejka szenvedélyes szerelmi története a 16. században
játszódott. A romantikus perzsa történetet a török írók és költők is eldol-
gozták.
És akkor el is érkeztünk egy fontos ponthoz: Dr. Bartha Júlia - Gősi Vali "EZÜSTHÍD - Betekintés a török lírai költészetbe" című kötetének bemutatásakor még együtt is dolgozhattunk.
Mindezek kapcsán beszélgettem Julikával! Ajánlom szeretettel, hiszen nagyon kellene, hogy minél több emberhez eljusson az a hatalmas tudással párosult alázat, lelkesedés, elkötelezettség, fáradhatatlanság, amely őt jellemzi.
1. Kezdjünk talán egy rövid bemutatkozással!
Dr. Bartha Júlia vagyok, hívatásomat tekintve keletkutató, etnográfus, könyvek, filmek bolondja, a török kultúra szerelmese. Ez meghatározta a kutatási területemet, ami a kunsági folklór és keleti kapcsolatai, a török népek néprajza. Azon belül is a népszokások, etnobotanika, népművészet érdekel.
2. Hogyan választottál pályát annak idején?
A pályaválasztásomat meghatározta a hely, ahová születtem. A Nagykunság közepe, Karcag. Ez a város a huszadik században a keletkutatás bölcsője volt, négy nemzedéken át adott keletkutatókat a tudománynak. Az ok: a 13. században ide telepített kipcsak-török nép, a kunok és műveltségük emléke. Ez a körülmény meghatározza a táj kulturális arculatát. Néprajzos muzeológusként ezt az életutat, a nagy elődök követését láttam magam előtt. A Györffy István Nagykun Múzeumban dolgoztam, majd a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok néprajzi osztályát vezettem Szolnokon, egészen a nyugdíjba vonulásomig. Ez utóbbi számomra inkább egy új alkotói korszakot jelentett. Nem is nyugdíjas vagyok én, hanem „jogdíjas”, alkotó szabadságon. Most végre igazán azt tehetem amihez kedvem van, és éltem legtermékenyebb időszaka köszöntött rám. Két évenként új szakkönyvvel jelentkezek, meg természetesen konferenciákra járok, ismeretterjesztő előadásokat tartok és amikor csak tehetem, szeretgetem az unokáimat.
3. Mesélj, kérlek az eddig megjelent könyveidről?
Az első kötetem az Anatóliai törökök temetkezési szokásai című monográfia volt, amit a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete adott ki 1996-ban. Nagy siker és nagy boldogság volt, mert abban az évben a Budapesti Könyvszemle a tíz legjobb néprajzi könyv között hozta, a szakma nagy neveivel együtt… Ezt követte még 17 önálló kötet, jelenleg a tizennyolcadikon dolgozok, ami a török kultúrával foglalkozó tanulmányaimból ad egy csokorra valót. Ezek a tanulmányok már megjelentek itt-ott, de mivel összegző szakaszát élem az életemnek, fontosnak tartom, hogy egy jó válogatás egy kötetbe fogva is megjelenjen, így inkább hozzáférhető az érdeklődők számára. Szaktanulmányok ezek, pl. a juh a törökségi kultúrában című tanulmány a juhászat török folklórját ismerteti. A néprajzkutatók számára fontos, az összehasonlító kutatást segíti. Vagy egy másik példa a népművészet területéről: bármilyen hihetetlennek tűnik a magyar népi díszítőművészetet nagyon erős török hatás érte. Főuraink pompakedvelők voltak, pl. a Rákócziak török hímzőasszonyokat hoztak, így a ma legarchaikusabbnak tekintett kunhímzés pl. igen jól párhuzamba állítható az anatóliai török hímzéssel. De a táplálkozási kultúrából is hozhatunk példát: a paprika török kereskedelmi közvetítéssel került hozzánk, megszínesítette a magyar konyhát…
4. Mi volt az inspiráció arra, hogy a török versekhez fordítási szándékkal közelíts? Hogyan szerveződtetek kis csapattá Gősi Valival?
Gősi Valival egy turkológus kolléganő, Klein Magda hagyatéka, illetve az özvegye hozott össze. A hagyatékban volt két vers nyersfordítása amiből Gősi Vali készített brilliáns műfordítást. Én magam soha nem gondoltam arra, hogy verset fordítsak. A vers számomra szent, nagyon szeretem olvasni, de olyan tisztelettel viseltetek iránta, hogy eszembe nem jutott volna hozzányúlni… Aztán egy kelet-anatóliai költő ismerősöm Mitat Çıbuk küldött pár verset, amit lefordítottam és annak a filológiai fordítását is elküldtem Valinak. Fantasztikus módon kezelte. Nagyon érzi ezt a világot. A jó műfordításhoz költő kell, a filológiai fordítás fontos, de a ragyogást a költő adja a vershez. Mi remekül összedolgoztunk és közben elmélyült a barátságunk. A pandémia rásegített, egyre-másra jöttek a jobbnál jobb versek, kaptam egy török irodalomtörténésztől, Metin Kayahan Özgül úrtól háromszáz verseskötetet (digitálisan) és abból válogattam. Online irodalmi folyóiratokban megjelentette Gősi Vali és igazán nagy népszerűségnek örvendtek a török költemények. Ez további munkára serkentett minket.
5. Milyen szempontok szerint válogattátok ki a műveket, szerzőket?
A kortárs irodalomból akartam ízelítőt adni. Aztán egy kicsit visszább tekintettem, mondjuk legyen a huszadik század irodalma… De annyira kínálta magát a jelenkor is, hogy nem lehetett kihagyni. Így lett összefoglaló terminussal „a modern török lírai költészet” . Az volt a jó, hogy magától formálódott. Így igazán nagy merítés lett, mert a modern török lírai költészet a 19. század végén kezdődött, de a 20. század derekára érlelődött, a 21. századra, napjainkra letisztult. Ilyen nagy ívet átfogó antológia nem született eddig. Érdemes lenne bővíteni. Az Ezüsthíd. Betekintés a török lírai költészetbe című kötet 26 költő verseiből válogat.
6. Miben látod a török líra sajátosságait? Mi közös a magyar és a török irodalomban, mi a különbséget? Mit ad a magyar olvasónak a török líra?
A modern török líra kialakulása szinte egybe esik a modern Törökország megszületésével. A 20. század eleje a nyelvújítási mozgalom kezdete, a népi írók voltak a szószólói, sürgetői annak, hogy a népi kultúra, s a népköltészet, a beszélt nyelv művészete az őt megillető rangra emelkedjen. Az oszmán korban az irodalomra és a művészetek egyéb ágaira mély hatást gyakorolt a perzsa kultúra. Ezen az alapon virágzó díváni költészet mellett élt a nyelvben, a népi kultúrában egy másfajta világ. A kettő meglehetősen különbözött. Bár nyugati hatásra indult a modernizáció az irodalomban is, a törökök a maguk ízlésére formázták és kialakult, mára már letisztult egy minden ízében modern török költészet, amely helyet kér a világirodalom remekei között. Hogy mi a közös a magyar és a török költészet között? Én erre nemigen tudok válaszolni. Ha csak az nem, hogy sok szempontból azonos módon gondolkodunk, „egy srófra jár az agyunk”, megközelítőleg azonos az értékrendünk… A török lírai költészet egy olyan különleges világot tár a magyar olvasó elé, amely megvillantja a keleti kultúra világát. Jó elmerülni ebben a világban.
8. Van-e kedvenc török versed?
Melyik a kedvenc versem? Cemál Sureya Uzaktan seviyorum seni – Távolról szeretlek, vagy Mitat Çıbuk prózai költeménye A kedvesnek című remekmű, de sorolhatnám még, hiszen a kötetbe kerülő verseket én válogattam és azokat vettem bele, amık megragadtak.
9. Terveidről szeretnélek még kérdezni!
Már szerkesztem a Kelet kapuja című tanulmánykötetemet, meg az év második felében meghívást kaptam Törökországba egy konferenciára, arra készülök. Közben valamikor nyár végén, vagy kora ősszel elutazok Törökországba, a szokásos körutamra. Gyönyörű az ősz Anatóliában!
Munkásságodat március 15-én Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el, melyhez ezúton is gratulálok! További sikereket kívánva megköszönöm a beszélgetést!
Comentários